Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Helyismereti szekció - Dr. Horváth József: A XVI-XVIII. századi győri könyvkultúra kutatásainak tapasztalatai

vagy prédikációs segédanyag, kb. fele részben jezsuita szerzőktől; mellettük Biblia és hozzá kapcsolódó segédkönyv, valamint erkölcstani, teológiai, polemikus és aszketikus művek találhatók még a listán. Knapp Éva felhívta a figyelmet arra is: az e jegyzékekben található művek többsége nem a laikusok közvetlen használatára készült, hanem pasztorációs célokra! így e könyvekkel a kongregációk tagjai a vezető tolmácsolásában ismerkedhettek meg közelebbről. Közvetett adataink vannak azonban arra is, hogy a győri polgárok a XVIII. század közepén már egyénileg is olvastak. Bedy Vincétől tudjuk pl., hogy Taxonyi János híres, „A Kálvária-hegynek szentsége, avagy a Kálvárián és az arra vezető úton álló képek előtt való buzgó imádságok" című kötete 1742-ben magyar és német nyelven is megjelent, és a magyarból 300, a németből 500 példány kelt el még abban az évben! De sok vallásos könyvet - különösen katekizmust, valamint lelki olvasmányokat - osztottak ki a népmissziók alkalmával is: erre számos adatot hoz Jánosi Gyula, aki - többek között - azt írja: „... annyi embert vettek rá arra, hogy naponként tartsanak lelki olvasmányt, hogy Bécsből több könyvet kellet hozatni". Az eddig elmondottakból láthattuk: vizsgált időszakunkban voltak a városban kisebb magánkönyvtárral bíró magasabb rangú egyházi személyek, valamint nagyobb gyűjteménnyel rendelkező szerzetesrendek, melyek kongregációik révén az „egyszerű emberek" számára is nyújtottak - többnyire áttételesen - olvasmány-élményeket, de nem hallottunk még egyetlen polgári magánkönyvtárról sem. Voltak-e egyáltalán? Berlász Jenő néhány évtizeddel ezelőtt azt írta egy tanulmányában: Győrött a XVII. században még aligha léteztek magánkönyvtárak! Megállapítása számomra hihetetlennek tűnt, ezért kutatni kezdtem a még feltáratlan levéltári forrásokat. Mivel kb. másfél évtizede foglalkozom a XVII-XVIII. századi győri végrendeletek kutatásával, először e forrástípusból kíséreltem meg kigyűjteni a „könyves" adalékokat. A győri Megyei Levéltár gazdag testamentumgyűjteményébql mintegy 900 darab XVII. századi végrendeletet sikerült átnéznem: közöttük mindössze 7 olyan akadt, mely utalt arra: a testáló könyvvel is rendelkezett! Az utolsó rendeléshez csatolva esetenként fennmaradt az elhalt hátrahagyott javainak jegyzéke is: a megtalált féltucatnyi inventárium közül viszont kettő tartalmaz könyves adatot! így összesen 9, XVII. században elhalt személy könyvbirtoklására van levéltári adatunk az eddig átnézett győri forrásokból. E források tételes ismertetésére itt nem térhetünk ki, csupán néhány általánosabb jellemzőjére szeretnénk a figyelmet felhívni. Figyelemre méltó adat, hogy a 9 érintett személy közül 5 egyházi: négy kanonok, egy pedig protestáns lelkipásztor. A katolikus főpapok közül egytől sem maradt fenn könyv a győri székesegyházi könyvtár állományában: ez azért érdekes, mert hármuk végrendelete évtizedekkel az 1611 évi nagyszombati főegyházmegyei zsinat azon határozata után készült, mely elrendelte: a püspökök és kanonokok könyveiket arra az egyházra hagyományozzák, amelyben székelnek, hogy ezáltal az egyházmegyékben könyvtárak jöhessenek létre. Ők viszont a szentmártoni konventnek, a győri ferenceseknek ill. magánszemélyeknek testálják könyveiket. 74