Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Zombori István: A múzeum szerepe a helytörténeti kutatás összehangolásában

tészeti, művészettörténeti szempontból jelentős műemlék, szobor megőrzése. Természetesen ez megint nem csak olyan feladat, amit valaki elhatároz, leül és két hét alatt elkészít. Hiszen ehhez komoly levéltári kutatásokra, a XX. századot tekintve pedig korabeli sajtóanyag átnézésére van szükség. Az elmúlt kommunista időszak utcanév elnevezését tekintve pedig a hivatalos források mellé nagyon sok esetben érdemes a döntésben résztvevő és ma még élő személyek visszaemlékezéseit is meghallgatni, mert sok esetben olyan, a hivatalos adatok közé soha be nem kerülő, szubjektív elemek is közrejátszhattak, amelyeket csak így, utólag, személyes vallomásokból lehet rekonstruálni. Ha egy-egy város történetében meghatározó szerepe van az utcanevek, elnevezések alakulásának, sajnos, magyar viszonyaink közepette legalább ilyen hányatott sorsa van az egyes városok köztéri szobrainak. Nemcsak azért, mert sokszor komoly gyűjtés, társadalmi megmozdulás eredményeként jött létre egy-egy nagy jelentőségű szobor (Kossuth Lajos, Széchenyi István, Szent István stb. szobra,) hanem azért is, mert egy városnak csak egy különlegesen kiemelt főtere van, s azon egy kiemelt hely található, így a későbbi időszakokban ezt a helyet felszabadítandó, a meglévő szobrokat sokszor eltávolították, máshová helyezték át. Itt különösen ismét a kommunista időszak szerepét kell emlegetni, hisz számos olyan személyiség szobrát távolították el, akik ezt nem érdemelték meg, de erről most nem érdemes vitát nyitni. Annál inkább arról - és itt a levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok szerepe meghatározó, - hogy ahol még ezek a szobrok föllelhetők, vagy közösségi akarattal az adott szobrok rekonstruálhatók, akkor ezeket mielőbb vissza kellene állítani. Gondolunk azokra az előszeretettel ledöntött, 1945 utáni szobrokra, mint pl. Klebelsberg Kunó, illetve Mária Terézia, József nádor, de ilyen sorsra jutottak az olyan kisebb jelentőségű személyek, mint Werbőczi István, vagy a városok életében meghatározó szerepet játszó különböző egyházi személyiségek szobrai, amelyeket annak idején szintén eltávolítottak. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az elmúlt időszakban különböző pályázatok révén keletkezett műalkotásoknak, mert ezek a pályázatok anyagaikban (amelyeket rendszerint az itt említendő három közgyűjtemény őriz), szintén fontos kortörténeti dokumentumot képeznek. Rá szeretnék mutatni, hogy a városok esztétikai, s egyáltalán mindennapi képét meghatározó szobrok, köztéri alkotások az idők folyamán, főként az elmúlt 40 esztendőben áldozatul estek a tervezői önkénynek. A korábban jól megtervezett, az adott térbe elhelyezett, megfelelő tartozékokkal ellátott szobrokat, ha sokszor meg is őrizték, de a körülöttük lévő építményrészeket, vaskerítéseket és egyéb, az összlátványhoz tartozó elemeket elbontották, eltávolították, vagy oda nem illő elemekkel egészítették ki. Nem beszélve az olyan tevékenységről, amikor az adott szobrot áthelyezték, sokszor az adott helytől nem is messzire, de ezzel alapvetően megváltoztatva annak érvényesülését és a kérdéses utcarész teljes hangulatát. (Pl. Szegeden Dugonics András szobrát többször „költöztették" a róla elnevezett téren, mintegy 100 m-es körön belül). Ahhoz, hogy ezt a tevékenységet minél teljesebben és értékesebb módon meg lehessen valósítani, elengedhetetlen, hogy a város szakemberei számára rendelkezésre álljanak lehetőleg minél teljesebb módon az elmúlt időszakban (kb. 100-130 évben) készült egyedi, illetve nyomtatás útján sokszorosított képeslapjai, illetve az ezt megelőző idő15