Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)
[I. NAP]. - Mezey László Miklós: A magyarságkutatás és a helytörténeti munka kapcsolódási területei.
ló - természetesen azonos szempontok, azonos kritériumok alapján folytatott - vizsgálatok igen érdekes következtetések levonásához szolgálnak alapul. Hadd említsem meg sajátos példaként azt az olvasásszociológiai fölmérést, amelyet Gereben Ferenc végzett Magyarországon (Hatvan városában és a vonzáskörzetébe tartozó két településen), továbbá a Csallóközben (Dunaszerdahely és körzete két falujában), valamint a Székelyföldön (Székelyudvarhelyen és két közeli községben). Ez is regionális kutatás volt: három, egymástól földrajzi értelemben viszonylag távol eső, de etnikailag, demográfiailag összevethető kistájat vizsgált a kutató az olvasásszociológia leíró, szinkrón módszerével, és mégis fölfedett számos történeti meghatározottságú ízlésbeli, szokásbeli, hagyománykövetési sajátosságot, kultúrhistóriai összetevőt. Tehát olyan történelmi eredőkel, amelyek ugyan a jelen állapotában mutatkoznak meg, mégis történeti természetűek. Mert miközben Gereben Ferenc olvasási szokásokról, értékpreferenciákról, ízléskülönbségekről, nyelvhasználati sajátosságokról beszél, aközben három, a múlt dimenzióit is föltáró mentalitás különbözőségeit mutatja ki; s azt, hogy milyen konkrét számokkal, adatokkal, ténysorokkal „mérhető" a polgárosodás mértéke, az indentitástudat, a múlttudat ereje. A régiókutatásról szólva kell visszautalnom arra, amit korábban említettem: milyen nagy fontossága lehet annak, hogy a kutatási eredmények széles körű, irodalmiasesszéisztikus formában jussanak el az érdeklődőkhöz. Mert amiként a legérdekesebb régészeti lelet is csupán holt kincs egy látogatók elől elzárt múzeumi raktárban, úgy a legizgalmasabb helytörténeti-tájtörténeti fölfedezés is ismeretlen marad egyetlen szakpublikáció után. Az eredményeket igenis a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt szükséges bemutatni; minél többen értesüljenek arról, miféle értékei, sajátosságai vannak annak a tájnak, ahol élnek. Az eredmények rögzítésében, tudatosításában előkelő hely illetné meg a regionális, illetve megyei lapokat, hiszen tudott dolog, hogy az újságolvasók legnagyobb hányada ezekből értesül lakóhelye történéseiről, ezekből informálódik. Hiszem, hogy ezeknek a lapoknak a hivatásához tartozik, hogy módszeresen tudósítsanak a megye, a tájegység történeti értékeiről vagy természeti sajátosságairól. És ez nem elsődlegesen zsurnalisztikái feladat, itt a tollforgató helytörténésznek van küldetése. Jó példával szolgált erre az 1980-as évek elején a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című napilap, amely hétről hétre, csekély oldalszámához képest meglepően nagy terjedelemben, hosszú cikksorozatban ismertette az erdélyi várak történetét, azután meg a székelyföldi barlangok geológiai-mineral ogiai sajátosságairól jelent meg ugyancsak hosszú és illusztrált cikksorozat. E cikkek együttese - csaknem változtatás nélkül - egy megyei vagy tájmonográfia kész fejezetei lehetnének. (Arról is érdemes lesz majd még szót ejteni, hogy milyen értéktudatosító, magyarságtudatot erősítő szerepe volt ennek Erdély-szerte.) A Megyei Tükör az akkori nehézségek ellenére is a lehető legjobb értelemben vállalta föl azt az értékmentő és értéktudatosító, az értékeket közkinccsé tevő szerepet, amely arra szolgál példával, hogyan kell a fölszínre hozott ismereteket publikussá tenni. S figyelmeztetés egyben arra, hogy a helytörténésznek, táj- és magyarságkutatónak jótollú írástudónak is kell lennie, aki eredményeit vonzó formában képes közölni. 15
