Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[III. NAP]. - Bényei Miklós: A helyismereti dokumentumok gyűjtésének lehetőségei, forrásai és feltárása.

- a faktográfiai adatok is tárolhatók a gépben: pl. cím- és névtárak, kronológiák; - megoldható a különböző helyismereti dokumentumok integrált, egységes feldolgozása; megfelelő programmal a bibliográfiai és faktográfiai adatok is összehasonlíthatók; - lehetővé teszi a helyismereti dokumentumoknak a bibliográfiai leírás szintjén, azaz a címekben és annotációkban található információkon túlmutató feltárását, pl. a cikkek gépi indexelését (ami manuálisan, cédulákon csaknem kivihetetlen); - egy-egy településen, megyében átfogó helyismereti adatbank is megteremthető: könyvtárak, múzeumok, levéltárak, egyéb intézmények, szervezetek információanyagának feltárásával, - a technikai fejlődés mai vagy közeljövőbeli szintjén megvalósítható a regionális tájékoztatási hálózat, ezen belül a helyismereti információk, szolgáltatások elektronikus cseréje is. Ez utóbbival kapcsolatban szeretnék röviden felvázolni egy távlati képet; ez felfogható álomképnek is, bár bízom benne, hogy mint az álmok egy része, egyszer valóra válhat ez is. Úgy vélem, hogy a helyismereti információk feltárásának és közvetítésének számítógépes hálózati rendszerével realizálható (lesz) az ún. piramis-elv a helyismereti tevékenységben, amely kiteljesedett formájában a gyűjtésre, a feltárásra és a tájékoztatásra (tágabban: a szolgáltatásokra) egyaránt vonatkozik. Mielőtt részletesebben is kifejteném, mire gondolok, előre szeretném bocsájtani: itt csak egy ötletet kívánok felvetni, magát a problémát óhajtom exponálni, hiszen ennek kiérlelése (esetleg elvetése) további fejtörést, sok-sok kísérletet követel. Tavaly hallottam egy szolnoki kolléganőtől: egy-egy településről az adott város, község könyvtárában kell (kellene) a legtöbbet tudni, ott kell (kellene) a legtöbb információnak lenni. Azóta is sokszor és sokat töprengtem ezen a kijelentésen, amelynek igazságához - elvileg - aligha férhet kétség. (Leszámítva a kisközségeket, ahol ehhez az objektív és szubjektív feltételek hiányoznak; ugyanakkor más irányban kitágíthatjuk a kört: az iskolai, egyetemi, főiskolai és más intézményi könyvtáraknak kell, kellene az adott intézményről a legtöbb információt őrizni.) A gyakorlatban - néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve - még közel sem ez a helyzet, aminek döntő okát a hazai helyismereti tevékenység történeti útjában látom, nevezetesen abban, hogy ez a tevékenység nálunk a megyei könyvtárakra koncentrálva fejlődött. Az utóbbi évek politikai-közigazgatási változásai, a megyék szerepének jelentékeny módosulása, a felülről előírt hierarchikus hálózati rendszer felbomlása (vagy átalakulása) azonban e téren is szükségszerűen elmozdulást idéznek elő, s könnyen megjósolhatóan a városi (és nagyközségi) könyvtárak helyismereti funkciójának bővülését, megerősödését eredményezik, ami a megyei könyvtárak helyismereti szerepkörének újraformálását, szolgáltató, közvetítő funkciójának előtérbe kerülését is magával hozza. További fejlemény, amely elgondolkodtatja a helyismereti könyvtárost: a regionális, vagyis a megyehatárokon túlnyúló, egy-egy földrajzi tájra irányuló, többnyire komplex kutatások újbóli megélénkülése, ezek intézményi hátterének megerősödése. Vagyis a helyismereti infor94