Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[II. NAP]. - Kertész Gyula: A kurrens helyismereti repertorizálás helyzete és perspektívái.

bibliográfia esete. A periodicitást tekintve az élők közül az éves vagy ennél is ritkábban megjelenők száma a legnagyobb (8 db), ezt követik negyedéves (4 db), a havi és kéthavi (3-3 db), majd a féléves (2 db) megjelenésűek, végül az egyetlen heti periodicitású. Az évesnél ritkább periodicitásúak kiadása egy kivétellel néhány városhoz, illetve városi könyvtárhoz kötődik: Budapest (FSZEK), Debrecen, Püspökladány, Barcs. A kivétel Győr, ahol a Megyei Könyvtár adja ki a megyei város kurrens bibliográfiáját, illetve 1993-tól már csak online adatbázisát építi. Kérdés, hogy a kisebb városi könyvtáraknak, amelyek rendszeres megyei bibliográfiákra támaszkodhatnak, érdemes és szükséges-e egyáltalán (szekundér) kurrens bibliográfiát indítani - különösen 2-5 éves periodicitással. (Helyette célszerűbb lenne a városban megjelent és a rá vonatkozó publikált és kéziratos irodalom retrospektív lelőhelyjegyzékének összeállítása, folyamatos gondozása, különös tekintettel a helyi kiadványok begyűjtésére és feltárására.) A periodicitásnak és a megjelenési formának ez a sokfélesége nyilván nem elvi megfontolás eredménye, hanem a helyi publikációs lehetőségekből és az anyagi helyzetből adódó kompromisszum következménye. Az a tény azonban elgondolkodtató, hogy a legnagyobb arányú lemorzsolódás épp a ritkább megjelenésűek között volt. (Eves vagy ritkább megjelenésűek közül 8, a félévesek közül 4, a negyedévesek közül 3 szűnt meg az utóbbi két évtizedben. Az évesek és félévesek zöme rejtett bibliográfia volt.) E jelenséghez hozzátartozik az is, hogy néhány negyedéves, féléves kiadvány évesként fejezte be pályafutását. Minél ritkábban jelenik meg egy kurrens kiadvány, annál kevésbé tölti be újdonságértesítő szerepét, s ki van téve az érdektelenné válás és a megszűnés veszélyének. /. Gyűjtőkör. (Források és tematikai-műfaji tartalom) Al Források A legnagyobb gond az, hogy az utóbbi években nem ismerjük pontosan a gyűjtés potenciális forrásait (a megjelent időszaki kiadványok számát és megoszlását) sem országosan, sem regionálisan. Ennek okai: a/ a kötelespéldány szolgáltatási fegyelem fallazulása; b/ a ténylegesen beszolgáltatott periodikumok számáról, periodicitás és műfaj szerinti megoszlásáról sincs „évre kész" statisztikai adatszolgáltatás. A Központi Statisztikai Hivatal kiadványai az 1992-es tárgyévtől nem közölnek sajtóstatisztikai adatokat. (Az éves periodicitásúak regisztrálása a korábbi években sem történt meg a periodikumok között.) Az Országos Széchényi Könyvtár Kötelespéldány osztályán 5.600-6.000 közöttire becsülik az utóbbi években nyilvántartásba vett periodikumok számát. (Az anyagot most viszik számítógépes nyilvántartásba, ezért a megoszlásukról nincs pontos kép. Ebben a mennyiségben benne vannak a rendszertelen megjelenésű, de periodikusnak indult 1 -2 leveles kiadványok is.) Az MNB Időszaki Kiadványok Bibliográfiájának osztálya számítógépes adatbázisa alapján az 1994 közepéig beérkezett és élő periodikumok száma mintegy 4.000-féle, amelyből kb. 900 az évkönyvek, naptárak stb. száma, s közel 500-féle a hírlapok és az ún. közéleti (önkormányzati, párt- és egyesületi) lapok mennyisége. Ebből közel 400 a vidéki hírlap és közéleti lap (a napi 66