Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

A holtpontról újból az önszerveződés mozdította el a székelységet. Erős RMDSZ szervezeteket, művelődési egyesületeket hoztak létre. Saját erőből, anyaországi és nyu­gati támogatásból újságokat, honismereti folyóiratokat és más kiadványokat jelentet­tek meg. Közülük is kiemelkedik a Tulipán Füzetek (Sepsiszentgyörgy), Csernátoni Füzetek, Székely Útkereső (Székelyudvarhely) stb. Magyarországon is mozgalom indult az erdélyi, s ezen belül a székelyföldi lakosság anyagi és szellemi támogatására. Mi magunk is pincéket, istálló-könyvraktárakat fé­sültünk át, könyvkiadókkal és más intézményekkel teremtettünk kapcsolatot és több mint 20 ezer könyvet juttattunk el a Székelyföld közművelődési, egyházi és egyesületi könyvtáraiba. Ezekre és a további küldeményekre is nagy szükség van, hiszen az 1980­as években az ottani magyar könyvtárakat több százezres nagyságrendű olyan román könyvvel árasztották el, melyeket feldolgozásuk óta senki sem vett a kezébe. Ami nem kellett a román vidékek könyvtárainak, jó volt az a Székelyföldre. így sok esetben az állomány fele, sőt háromnegyede is használhatatlan. Az elmúlt négy évben létesült könyvkiadók és szerkesztőségek még számunkra is fel­foghatatlan nehézségekkel találkoznak. A támogatók száma egyre inkább fogy, nincs papír - ha pedig kerüí, az használhatatlan -, az infláció és az alacsony bérek miatt a kiadványok a többség részére megvásárolhatatlanok. így a kiadók csődbe jutnak. Egy ideig az egyházi nyomdák és kiadók maradhatnak fönn. Ők nyugatról még kapnak tá­mogatást. A holland, német, svéd és svájci protestánsok és katolikusok segítenek. Pedig az anyaországgal való együttműködés mindkét fél számára hasznos volna. A könyvtárak és múzeumok közül néhányan és az állami kiadók is az elmúlt évtize­dekben számos helytörténeti bibliográfiát jelentettek meg. Ezek önálló füzetekben, a Néprajzi Dolgozatok című sorozatban, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemé­nyekben láttak nyomdafestéket. Folyamatban van a Székelyföld bibliográfia]ánok összeállítása is, eddig kb. 12 ezer tételt sikerült földolgozni. A kötet remélhetőleg 1996­ban jelenhet meg. Végezetül szükségesnek tartom megemlíteni néhány olyan helytörténeti kutató, író és publicista nevét, akik az elmúlt évtizedekben és ma is helytállásról tettek bizonysá­got. Némelyek a jelenlévők által is ismertek, másokról lehet, hogy nem is hallottak. Al­bert Ernő, Ráduly János, Pozsony Ferenc néprajzosok, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Cserey Zoltán helytörténeti kutatók, Beké György, Beké Mihály András, Sylvester Lajos publicisták, Magyari Lajos, Farkas Árpád, Czegö Zoltán költő-pub­licisták és még sok népművelő nevét hozhatnám föl példának. Egyáltalán nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt hetven év alatt a helytörténészek és más tudományágak kutatói páratlan leleményességgel, sok esetben szabadságuk és életük kockáztatásával végezték felelősségteljes munkájukat. Egyetlen céljuk a székelység önismeretének gazdagítása volt, serkentőjük pedig a szülőföld és a nép iránti szeretet. 29

Next

/
Thumbnails
Contents