Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

Legnagyobb fájdalmuk, ha az anyaországbeli, nemzeti identitását vesztett magyar és nem-magyar lerománozza őt. Mi, székelyföldi származású értelmiségiek pedig azt mondjuk: Igen! Ha Dózsa György és Gábor Áron, Baróti Szabó Dávid, Zágoni Mikes Kelemen, Körösi Csorna Sándor, Bölöni Farkas Sándor, Orbán Balázs, Bod Péter, Benedek Elek, Tamási Áron, Barabás Miklós, Gyárfás JenÖ, Kiss Manyi, Márton Áron, Kányádi Sándor román, ha a Székelyföldön kívülre is kitekintünk, Mátyás ki rály, Bethlen Gábor, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre szintén román volt - a felsorolást órákig folytathatnánk -, akkor igenis mi vállaljuk ezt a „románságot". A hely, az alkalom és az idő korlátai nem teszik lehetővé az ok és okozat fejtegetését. Csak azt szeretném kérdezni: kinek használ mindez? Nem vagyunk ellenséges érzülettel a más nemzetiségűek, a környező népek iránt. Inkább tanulhatnánk tőlük. Ők tisztelni és becsülni tudják még azt is, aki egy olyan értelmes mondatot leírt vagy elmondott, ami a nemzet, a haza előrehaladását szolgálja. Nálunk ez mintha fordítva volna. Valójában kik is a székelyek? Sajnos, még ma sem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy - ez nem az én megállapításom - „a székelyek olyan magyarok, akik a századok megpróbáltatásai közepette a legjobban megőrizték magyarságukat". Kapcsolatba hozták őket a hunokkal, szicíliaiakkal, perzsákkal, törökökkel, kabarokkal, de a tatárral, japánnal, góttal, gepidával, újabban pedig a románokkal is. Alig van nép a világon, amelynek eredetéről annyit vitatkoznának, mint a székely (és a magyar) népéről. Ahány tudós, annyi feltételezés. A székelység első írott említése Anonymusnil történik. Szerinte „régebben Attila népei voltak". Kézai Simon krónikájában „ezek a székelyek a hunok maradványai...". Attila népétől való származásról olvashatunk még a Képes-, a Thuróczy-, Pozsonyi-, Bécsi-, Budai Krónikában is.Bonfini - Mátyás király történésze - és Werbőczy István a székelyeket a szkítáktól származtatja. Az egymilliónyi, szülőföldjén tömbben, az anyaországban és az egész világon szórványban élő székelység közel száz százaléka Csaba királyfi népének vallja magát. Csaba, Attila legkisebb fia, a hagyomány szerint a székelyek vezére volt, akinek visszatérését a Hadak Utján, „Csillag-ösvényen" várja még ma is a székely nép. A romantikus néphit hangsúlyozott magyarázata a korábban is jelzett hun-magyar rokonság feltételezésében, a nemzedékről-nemzedékre tovább adott szájhagyományokban keresendő. László Gyula professzor kettős honfoglalással kapcsolatos elmélete, a legújabbkori régészeti ásatások eredményei, a korabeli krónikások feljegyzéseinek nagy száma, számos régész, történész, nyelvész, néprajzkutató álláspontja, sok esetben a fenti idézőjelbe tett „téveszméket" támasztja alá. Legutóbb a 60-70-es években Zabolán és Székelypetőfalván is olyan temetőkre bukkantak, melyek a magyar települések nagyságára és anyagi műveltségére utalnak. Ez és még sok más érv is megdönti azt a téves elméletet, hogy Erdélyt nyugatról kelet felé a XIII. század folyamán foglalták volna el a magyarok. Tény, hogy honfoglalók az Ojtozi-szoroson keresztül is érkeztek. A XII-XIII. század folyamán a keleti határok védelmére a magyar államvezetés székelyeket telepített, akik korábban az egész Kárpát-medencét lakták. Az 1116-i olsvai, 22