Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Mezey László Miklós: A magyarságkutatás és a helytörténeti munka kapcsolódási területei.

heti azt az országot is, ahol az övéi alkotnak többséget. Ez azonban már csakugyan tisztán érzelmi kérdés, amelyben nem tanácsos általánosítani. Legföljebb föltekinthetünk arra a szemhatárunkon lebegő fogalomra, amelyet Illyés Gyula úgy mondott, hogy „haza a magasban". Számunkra ugyanis Felsőőrtől az Ojtozi-szorosig, a Csorba-tótól Péterváradig az egymúltú, egykultúrájú, egynyelvű, rokon hagyományú, de mégis ezer színű magyarság létezik így, szellemi egységben. A helytörténésznek vagy a magyarságkutatónak ennek az egésznek az összetartozandóságát, a múltban élő és a mában fölsejlő egységét is tudatosítania kell, miközben a maga helyén teszi a dolgát. És ezt a hallgatóságot, hitem szerint, nem kell meggyőzni arról, hogy ez a szempont történelemszemléletünk egyik irányjelzője. Komolyan átgondolva a helyismeret, a magyarságismeret kérdéseit, összefüggéseit, történelmi perspektíváját, számunkra nem érhet véget a magyarság és a múlt az országhatárnál. Egyszerűen munkánk hitele, szakmai alapozottsága, történelemlátásunk érvénye függ ettől. Nemzeti sajátosságaink - és egyik ilyen sajátosságunk szétszóratott állapotunk - öntudatos, ám semmiképp nem kérkedő fölmutatása csak sanda tekintetek számára lehet gyanús. A szakmai hozzáértéssel, elmélyültséggel föltárt ismeretanyag, a tudományosan kikezdhetetlen megállapítások éppen nem burkolt támadások más népek ellen, más népek múltjával szemben. A tények ugyanis soha sem lehetnek sértők. Munkánk eredményessége nem elválaszt bennünket a szomszéd népektől, ellenkezőleg, kölcsönös ismerkedésre sarkallhat, egymás értékeinek megbecsülésére ösztönözhet, ahogyan ezt Kosa László szemléletesen kifejtette egy interjúban. Vagyis munkánk magasabb értelemben a másság elfogadására, a sajátosság méltóságának illő tiszteletére is nevelheti az együtt élő vagy a szomszédos népeket, s alkalmas a sorsközösség érzetének fölkeltéscre. És erre itt Kelet-Közép-Európában nekünk magyaroknak és nem magyaroknak, kutatóknak és laikusoknak ugyancsak nagy szükségünk van. Irodalom 1. A magyarságtudomány kézikönyve. (Szerk. Kosa László.) 2. kiad. Bp. 1993. Akadémiai Kiadó, 809 p. 2. Bényei Miklós: Helyismereti tevékenység a könyvtárakban. Nyíregyháza, 1994. Bessenyei György Kiadó, 232 p. 3. Balogh Edgár: Vándorúton. In: Az éhség legendája. (Vál. Turczel Lajos.) Pozsony, 1975. Madách Kiadó, 33-78. p. 4. Sas Andor: Egy magyar nagybirtok történetéhez. Bp. 1931. Századunk kiad. 22 p. 5. Dupka György - Horváth Sándor - Móricz Kálmán: Sorsközösség. Ungvár, 1990. Kárpáti Kiadó, 128 p. 6. Bényei: i.m. 6 p. 19