Házi Tájékoztató, 1940. december

1940-12-02 [1942]

ZE/Dr Me Bukarest, december 2. /Esgjar Távirati Iroda/ Vasárnap tartottak meg Gyulafenérvárott a december elsejei egyesülési ünnepet. Ez alkalommal már a vasárnap regéli lapok is hossza cikkekben foglalkoznak az ünnepséggel és leírják a román "történelem különböző nemzeti megmozdulásait s az 1918 december elsejei első egyesülési ünnepet és az azon elhangzott beszédeket. Az Universul azt iria, hogy 1867-ben Magyarország az erdélyi románok és németek határozott tiltakozása ellenére csatolta maőához Erdélyt. 1918 december elsején az erdélyi románok és németek szabad akaratukból csatlakoztak a román anyaországhoz. Hosszas^küzdelem és áldozat aratott győzelmet 1918-ban és ezeket az áldozatokat Románia főleg ma nem felejtheti el, amikor Erdély egyik fele újból magyar uralom alá került. Azok^ a románok, akik tudatában voltak és vannak a román nép küldetésének a Kárpátoknál és a Duna torkolatánál, nem mondhatnak le az uira egyesülés^gondolatáról és arról, hogy újból magukhoz csatolják azt az 1,400,000 román testvérüket, akik ma arra vannak kárhoztatva, iogy elviseljék a romboló magyar uralmat. A holnapi Európa uj rendié csak akkor lesz állandó, ha szem előtt tartják a nemzeti jogokat és az etnikai elvet. A Timpul azt iria, hogy a területi megcsonkítás nem befolyásolja a román egységet, az« továbbra is tűrhetetlenül fennáll. A románság újból megkezdi a harcot, amely ezúttal sokkal nehezebb és veszedelmesebb te sz. A Curentul szerint sem a magyar elnyomás, sem a Habsburguralom nem tudott változtatni a román lelkeken, 'cs^k a testeket tudta megkinozni és kerékbe törni. Erdélyben a magyaroknak csak csendőreik és hóhéraik voltak, ellenben a románság lelket ép szivet áldozott ottan. A románok még a történelmi idők előtt ott voltak Erdélyben és birtokolták a földet. Ma sok román testvér hiányzik a gyulafehérvári eg^esilési ünnepről w nincs jelen az akkori eskü megismétlésénél. Erdély egy részébe újból behatolt a szomorú emlékű pesti katona. Ott tul újból ott van az ősi ellenség, hogy elnyomja a román jogokat, ezekre az idegenbe szakaat románokra gondolnak ma a szabad testvérek, arra a román nőre, aki ablakából lesi, hogy mikor távozik már el a magyar csendőr és mikor gyújthatja meg újból nyugodtan az örökmécsest. Ma ők is minden bizonnyal gondolnak ránk - irja a laD_ - gyertyát gyújtanak s előveszik a szentkép mögé rejtett román nemzeti zászlót és' könhves szemmel csókolják. Nekünk oly drága Erdély, sohasem fogunk elfejeteni. Egy másik cikkében a lap azt irja, hogy a népet nem lehet a reménytől megfosztani, tovább - "' reménykedik és bízik abban, hogy az igazság végül is diadalmaskodik. Tudja meg mindenki, még a legelkeseredettebb ellenség is, nemzetközi érdek, hogy Románia fennmaradjon, erös legyen és virágozzék. A hétfő reggeli lapok is méltatják beszámolók előtt a gyulafehérvári gyűlést. Az universul azt iria,"nem kérünk, semkiitői semmit, ami nem a mienk". Mi csak ezeréves jogaink tiszteletbentartását kérjük, a román földet kérjük s ezt é kérésünket senki sem vonhatja kétségbe. Kérjük, állítsák- vissza jogainkat, amelyeket senki sem ragadhat el tőlünk. Az a csapás, amelyet Románia elszenvedett, Romániát nem döntötte le, csupán megacélozta ere j ét • A gyulafehérvári gyűlésen egyébkéni A&tonescu tábornok is beszédet mondott. Beszédében méltatta az erdélyi szellemet. A jelenkorra kitérve kijelentette, hogv a mult Hibái"ak tévedései a lejárat napján jelentkeztek IS . :. . . /íMvt. köv./