Házi Tájékoztató, 1940. december
1940-12-19 [1942]
/Magyar Távirati iro q a./ A iiomania Nouaban ?op Jhitza volt kisebbségi államtitkár az egész első oldalt betöltő és a második oldalra átterjedő hatalmas cikket irt "Végzetes dátum 1944. január 1." cim alatt. Azzal kezdi cikkét, hogy bevallja, hogy a magyar hatóságok által a visszacsatolt területen folytatott üldöztetések meglepetés voltak azok simára, akik a világhábbruelőtti magyar uralmat ismerték. Senki sem várt a magyar államtól egy széleskörű es szabadságot biztosító rendszert, sem szeretetet* azoí irá*nt az erdélyi románok iránt, akiket a múlt rendszer előrenemlátó ás áruló politikája a Szent István korona uralma alá hajtott; Akik ismerték az 1914. előtti magyar rendszert, feltételezhették, hogy az uj rendszer nem fog sokban különbözni a régitől. AB elmagvarositó politika már nem volt újság a román előtt és az is igaz, hogy az 1868. évi nemzetiségi törvényt sohasem alkalmazta Magyarország. A múltban legalább tiszteletben tartották az egyéni szabadságot, az élet- es vagyonbiztonságot nemzetiségre való tekintet nélkül. magyar igazságszolgáltatás legalább független volt. A magyar nyelvet azonban lassankent mindenhová kezdték bevezetni ás rendszeresen folyta*.ták az elmagyarosito politikát. Nagyon sokan meg voltak győződve arról, hogy a bécsi döntés után a Magyarországnak ítélt területen a mindenre kiterjedő magyar törvényesság folytatódni fog, meg fogják adni a románság jogait, übban bíztak egy«eek, hagy az élet- as vagyonbiztonságot iiszteletben tartják, hogy az agrárreformát nem hsly^zik hatálvoftkivül ás hogy a felsőbbrendű magyar civilizáció, jóindulatot is fog tanúsítani. észszerű, jogos és türelmes politikával Magyarország a maga számára nyerhette volna meg azokat az erdélyi *romanókat^ akik bizonyos okokból kiábrándultak Nagyromániából, LZ a feltevés azonban alaptalannak, sőt nevetségesnek bizonyult. Súlyos vétséget követett el tehát az, aki az arra nem érdemesnek hitet előlegezett. Lehel, Boton* 3 és Bulcsú törzsfőnökök barbár ösztönei az örökös feledés homályából újra feléledtek, mert egy nyugati címeres számára boldog élvezetszürcsölés volt átvonulni a füstölgő romok és feldarabolt holttestek között, AZ átadott ^rdélybe újból bevonuló magyar csapatok részesülhettek ebben az élvezetben. Lehel es Bulcsú csapatai, amelyek hajdan Nyugateurópát és Németországot, .Franciaországot és Hollandiát fosztogatták, és akiket a franciák ogre-oknak, vadállatoknak, neveztek, most üjból a román Erdély felé haladtak. Szabadon követhették el azt, amit akartak, nem büntette' meg őket senki. Nem tudjuk, hogy a mai Lehel és Bulcsú vaijon ugy végzik-e zsákmányolással és vad bestialitással teli életüket, mint az Ős-Lehel és ős-B'ulcsu; valamelyik vitéz Markgraf bitófáján, aki a középkori Kéme tország határai felett őrködött. Jogtalanságot követnénk el azonban a magyar politikával szemben, ha a román ^rdélyoen elkövetett összes atrocitásokat kizárólag a JU, ••• tirannikus vérmérséklet terhére irnók. AZ európai civilizáció bilincseitől túlságosan szükrefogott primitivizmus törte szét bilincseit, -a- franciák által is vadállatoknak minősítetteket egy mesteri kéz vezeti. J»z a kéz Budapesten van. A magyarok vadságai és kegyetlenségei nem a primitív természet spontán kitörései, hanem egy jól Kiszámított és öntuoatos politikai játszma, AZ erdélyi román többségből számbelileg is kisebbséget akarnak csinálni. Arra akarják itl lni, hogy időtlenidőkig éljen a. magyar uralom alatt. ~>zzel indokolható az, arai Erdélyben történt, ü brutális erőszakon ás a meg semmisítő.teljesen szétzúzó politikai kalapács ütésein kivül semmisem nyújthat reményt Magyarország .ak az -^rdély feletti diadalra. Aége köv./
