Házi Tájékoztató, 1939. január-március
1939-01-17 [1924]
L Bl/Vv London, január 17. /Magyar Távirati Iroda,/ A Reuter iroda jelenti Berlinből, hogy Csáky István f rőf megkoszorúzta a háborús emlékmüvet és hogy egy éra hosszat tanácsozott Göringgel, L Bl/Vv London, január 17. /Magyar Távirati Iroda,/ A Reuter iroda / ' lev elezője hosszasan idézi a Popolo di Roma cikkét a róma-budapest/romai / -belgrádi háromszögről és Gayda rokontárgyu cikkét a Giornale d'Itáliából. A V/Szt \ á r i s, január 17. /Magyar Távirati Iroda/ A ^ou -naldes Débats az MTI jelentései alapján számol be Csakv István gróf berlini tárgyalásairól. A lap egyben közli a Pester Lloydnak és az Ssti Újságnak a látogatással kapcsolatos cikkeit. • * o- Bo Ra/Mo Belgrád, jaguár 17» /Magyar Távirati iroda/ Gróf Ciano olasz külügyminiszter január 19-iki jugoszláviai látogatásával kapcsolatban az összes lapok szivélyes hangon köszöntik az olasz külügyminisztert és ismerteti'- a belgrádi szerződések megkötése óta eltelt közel két éven át tartó zavartalan olaszju ószláv viszonyt. 6+»At*k c**^****.) Emiitesre méltó, hogy ámbár Belgrádban is jól tudják, hogy Ciano látogatásának egyik főpontját a magyar-jugoszláv viszony elmélyítése fogja képezni, egyetlen szóvei sem emlékeznek meg e cikkek Magyarországról, sőt inkább azt írják, hogy ez a látogatás' semmiféle uj szerződéshez vagy politikai változáshoz nem fog vezetni. Magyarországgal ezek ellenére sokat foglalkozott a jugoszláv sajtó egyéb vonatkozású cikkekben, amelyekhoz gróf Csáky berlini utj a adta az Indítást. Ezzel kapcsolatban a lapok azt írták,nogy Németország és Magyarország között valóban sok kérdés áll még nyitva, A jugoszláv lapoknak álláspont ja,-ideértve elsősorban a kormánylapokat magyar szemoontböl nem mondható kedvezőnek, mert mint Gseh-Szlovákiával szemben, mint pedig a kisebbségi kérdésben a német felfogást fogadják el. Az emiitett cikkek szerint Magyarországon bizonyos ellenzéki körök csak azért ábrándultak ki Németországból, mert az nem akarta támogatni a Szent'István koronájának fikciójára alapított magyar területi követeléseket.' Hasonlóképpen helyeslik e cikkek a német kisebbségi követeléseket is, ozeiintük Magyarország, bár már túlhaladt az ápponyi-f éle elnemzetietlenitő törekvéseken, még mindig nem érkezett el a icisebbsé- • gekkel való megfelelő bánásmódhoz. Remélhető azonban, hogy az uj külügyr miniszter ? aki már a fiatalabb diplomáciai nemzedék tagja, több érzékkel fog bírni a realitások iránt és el fogja vetni azokat a fikciókat ' és egészen káros elveket, amelyeknek Magyarország sem láthatja hasznát. Egyes cikkek még arra is következtetnek, hogy a magyar diplomáciai testület által viselendő uj egyenruha és az uj köszöntési mód előfutárai lesznek axxáttxis külügyminisztérium által inaugurált uj politikai szellemnek is.
