Hazai Tudósítások, 1988 (25. évfolyam, 2-22. szám)
1988-01-15 / 1-2. szám
1988. XXV.évf .1-2.sz Hazai Tudósítások 7 nithetetlenül kapcsolódik az alapitó, gyarapító és egyben őrző helyéhez. A kívülálló számára csodálnivaló tárgyaknak csak itt van funkciójuk, Jelentésük, régiségükből, anyagukból, művészi színvonalukból fakadó általános eszmei értékük csak itt maradhat az, ami: nemzeti kincs, történelmi relikvia. Utoljára száz esztendővel ezelőtt láthatta a nagyközönség Eeztergomben az egyházi kincsgyűjtemónyt. Simor Dános bíboros hercegprímás ugyanis fölajánlotta a főszékesegyháznak a saját, nála egyben tartott és gyarapított míves tárgyakat, a katolikus liturgiában használt szereket. A kelyhek, keresztek, szentségtartók, miseruhák, palástok, püspöksüvegek, pásztorbotok azóta is megtekinthetők a Bazilikában. Számuk szonban az elmúlt száz esztendő alatt olyannyira sokasodott, hogy újonnan kialakított kincstárat kellett létesíteni. Az előtérben a legrégibb ruhák, textíliák diszlenek. Mindjárt a bejárattal szemben az 1370-ben készült Anjou-kárpit vonja magára a figyélmet. Maga a kincstár is különleges látvány. A hosszú teremben négy házikót állítottak fel. Művészeti irányzatok szerint csoportosították bennük a szebbnél szebb tárgyakat, amelyek száma megközelíti a négyszázat. Az első házikóban egy kicsinyke hegyikristály a kálvária egyik jelenetét örökíti meg. Ez 870-ben készült. Látható itt még 1408-ból Zsigmond király szarvserlege, limoges-i zománcok a XIII. századból és Suki Benedek erdélyi nemes ajándéka, egy kehely. Mátyás király kálváriája - hat kiló aranyat, 213 gyöngyöt és 73 drágakövet használtak fel hozzá - külön vitrint kapott. A második házikóban őriznek koronázási klenódiumokat is, azaz olyan egyházi felszereléseket, melyeket a koronázó esztergomi érsekek használtak. A koronázási infula - püspöksüveg - 1430-ból való. A harmadik házikóban Pázmány Péter, a nagyszombati egyetem alapítója kincseinek külön helyet biztosítottak. Itt látható a katolikus restauráció nagy egyéniségének az 1620-as évekre datált házi oltára, amely Anton Horn augsburgi mester tehetségét dicséri, a negyedik házikó a XVIII. és a XIX. század
