Hazai Tudósítások, 1986 (23. évfolyam, 1-22. szám)

1986-09-01 / 16. szám

1986.XXIII.évf.16.sz.Hazai Tudósítások

12

ÓHAZAI KÖRKÉP

Természetvédelem

Magyarországon - a többi országhoz képest - némi késéssel kezdődött el a ritka növények, állatok, illetve ezek élőhelyeinek védetté nyilvánítása. Az elmúlt évtizedekben azonban már előtérbe került a meggondolatlan emberi beavatkozás következtében leromlott területek helyreállítása.

Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal /OKTH/ szakemberei elsősorban az állattani szempontból értékes szikes tavakat, mocsarakat és a növénytani értékeket őrző lápokat, lápréteket igyekeztek eredeti állapotukban megőrizni.

Hat esztendővel ezelőtt megindították a különösen értékes védett természeti területek tervszerű kezelésbe vételét is.

Az anyagi eszközök szűkössége miatt viszont a VI. ötéves tervben /1981-1985/ a tervezett 20 ezer hektár helyett az OKTH csak 9700 hektárt tudott saját kezelésébe venni. A hazai természetvédelmi területek 60 százaléka még mindig gazdálkodó szervek tulajdona, így fenntartásukra az OKTH jóval többet kénytelen költeni, mint ha a gyepek kaszálását, a nád és a vízinövények vágását, ritkítását, a mocsarak, tavak vizének pótlását saját dolgozóival végeztetné el.

Előrelépés, hogy 14 ezer hektárnyi védett területet már az OKTH kezel. Ennek következtében olyan értékes területeknek a gazdája, mint a Kis-Balaton, az ipolytarnóci ősnyomos folyómeder vagy a Kiskunság, a Hortobágy egy-egy, természetvédelmi szempontból fontos darabja.

A magyar természetvédelem elérte, hogy céljait ma már összekapcsolhatja a gazdálkodás, az idegenforgalom érdekeivel. Konfloktusok persze még akadnak, s a csatából nem mindig a természetvédők kerülnek ki győztesen. Munkájukat nehezíti, hogy vannak olyan államilag támogatott műveletek /például