Hazai Tudósítások, 1985 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1985-06-15 / 12. szám
1985.XXII.évf.12.sz.Hazai Tudósítások 21 és három társa, ezzel megnyitotta az utat, megmutatta a lehetőséget az európai utazók előtt. Sok földrajztudós úgy véli, hogy Julianus expedíciójának nagy érdeme az a "bátorság, amellyel a képzelt borzalmak felé indultak. Valójában azonban a négy magyar utazó a tudás biztonságával vágott neki a távoli vidéknek, és éppen ez a tudás emeli őket kortár3aik fölé. A magyarság /azóta elveszett/ legrégebbi történetében, az „Ős-gestá"-ban, de még a korabeli szájhagyományban is élt az a felfogás, hogy a honfoglalást megelőző években a magyar törzsek két részre váltak. Egyik csoportjuk a távoli keleten maradt, míg a másik részük nyugatra vándorolva elfoglalta a mai Magyarországot. /Ezt a tényt a bizánci krónikák is megerősítik, de erről Julianuséknak aligha lehetett tudomásuk./ A magyarországi térítők tehát abban a biztos tudatban vállalkoztak a nagy utazásra, hogy nyelvüket értő törzsekhez érkeznek. Ezzel a feltevéssel indult el már az 1230-as évek elején négy utazó. Közülük csak egy Ottó nevű szerzetes érkezett vissza, aki elmondta, hogy célját ugyan nem érte el, de találkozott olyan emberekkel, akik biztos felvilágosítást adtak a keleti magyar törzsekről. Ottó közlése alapján indult el Julianus és három társa, 1235-ben. Szinte elképzelhetetlen nehézségek és megpróbáltatások után, egyedül Julianus érte el a legendás „Magna Hungariá"-t. Két társa visszafordult /sorsukról nincs több adat/, Gellért testvér pedig szinte a cél előtt halt bele a fáradalmakba. Az egyedül maradt, lerongyolódott Julianus végül is egy mohamedán pap szolgálatába szegődve eljutott a keleti „Nagy Bulgáriá"ba - valahol a Káma-folyó torkolatvidékén -, és itt találkozott egy magyar asszonnyal. Tőle tudta meg, bogy „a nagy Etil folyó közelében", 2-3 napi járóföldre van a keleti magyarok szállása! Célhoz ért. Ma sem teljesen tisztázott, hogy pontosan hova jutott el Julianus. Néhai Bendefy László - aki ötven éve kutatta fel Julianus barát
