Hazai Tudósítások, 1985 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1985-04-01 / 7. szám

1985.XXII.évf.7.ez.Hazai Tudósítások

16

bejelentés. Tekintettel azonban arra, hogy a legtöbbször fiktív okmányokra élelmiszerjegyet felvenni a hatóságoktól nem lehetett, a csoportnak gondoskodnia kellett védenceik élelmezéséről. Ugyanakkor fizetni kellett az albérletet is, mivel az üldözötteknek erre pénzük már alig maradt. Az Izaycsoport ekkor szerzett a nunciatúráról egy tehergépkocsit, s azon szállították ki hetenként az élelmiszert a lakásokra. Az élelmet is főként a nunciatúráról kapták, de Izay mindig tudott egy-egy raktárt, s egy hozzávaló nyílt parancsot, melynek segítségével élelmiszert lehetett szerezni.

Az albérlők száma azonban napról napra emelkedett, s hovatovább kétszáz lakás bérleti díját kellett előteremteni. Már úgy tűnt, minden tartalék kimerül, s le kell állni az akcióval.- Ekkor azonban váratlan fordulat következett - emlékezik vissza Szentpéteri István, akkor vegyészhallgató, az Izay-csoport sofőrje. - Egy napon ismeretlen ember kopogott be hozzánk, és egy igen jelentős összeget, kb. húszezer pengőt adott át nekünk, hogy azt Izay használja, amire akarja. A páter a pénzt számolatlanul továbbadta nekem, hogy ezután abból gazdálkodjam. Ma sem tudom, ki volt az adományozó. Bemutatkozás nélkül távozott. Középmagas, barna hajú, 40 év körüli férfi volt. Munkánkat tehát folytathattuk. Emlékszem, egy ilyen lakásba mentettük át papi ruhában Vértes István, aki később külügyminisztériumi szolgálatba került. Izay páternek egyébként elképesztően sokirányú kapcsolatai voltak. Szinten minden ellenállócsoportról tudott. Volt összekötője a Magyar Fronttal is.- Egy másik akciónk volt - folytatja Szentpéteri -, hogy a város öt különböző pontján népkonyhát állítottunk fel. Zsákszám hordtuk oda a babot, lisztet és kondérokat a nunciatúráról.