Hazai Tudósítások, 1985 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1985-04-01 / 7. szám

1985.XXII.évf,7.sz*

Hazai Tudósítások

14

műve így is nagy értékű hagyaték, a magyar újságírás megbecsült öröksége.

/A Népszabadság cikke alapján/- o -KATOLIKUS FIATALOK A NÁCIELLENES MOZGALOMBAN

1944 ősze. Az országutakon zuhogó esőben kocsikaravánok végeláthatatlan sora vonul agyonhajszolt lovakkal a nyugati határ felé. S mikor mindenütt lázasan csomagoltak, s egymás után szegezték be a kúriák és jegyzőlakok kapuit, a parókiákon nyoma sem volt félelemnek, kapkodásnak. Onnan nem menekült senki. Pedig a kitelepítési kormánybiztos éppen a papokat ijesztgette a legroszszabbal: a megszállók első dolga lesz, hogy minden papot kivégeznek vagy Szibériába hurcolnak. De akkor már minden lelkész asztalán ott volt püspökének egyértelmű - a néphez való hűség ma már történelminek számító - dokumentuma: "Az esetleg bekövetkező időkre nézve talán nem lesz fölösleges annak közlése, hogy bármilyen lenne a helyzet, a lelkipásztoroknak /nemcsak a plébános, hanem plébánoshelyettes és káplán is/ feltétlen ott kell maradniuk híveik között, hogy éppen a legnagyobb megpróbáltatás idején teljesítsék kötelességüket, még a vértanúság árán is" /Serédi bíboros 1944. október 6-án kibocsátott 7779. sz. körleveléből/.

Ma már ismeretes, hogy lelkipásztoraink példásan teljesítették ezt a kötelességet, s közülük nem egy valóban a vérével pecsételte a hűséget. Mert amikor már szinte mindenki elhagyta a süllyedő hajót, idehaza az utolsó percig folyt az embervadászat. Az önfeláldozó lelkületnek talán egyik legszebb példája Remete László jolsvai evangélikus hittanár, aki ifjúsági csoportjával együttműködött a szlovák partizánokkal. Remetét a Gestapo letar-