Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1983-04-01 / 6. szám

1983.XX.évf.6.sz.

Hazai Tudósítások

2

HAJNALI HARANGSZŐ

Harmincnyolc évvel ezelőtt - 1945. április 4-én - szabadult fel Magyarországon az utolsó .település, űrre a napra emlékezünk Urbán Ernő /1918-1974/ egyik Írásának részleteivel.

Nemesmedvesre tartok. Ez a település szabadult föl utolsónak 1945. április 4-ére virradólag. Sosem volt igazi falu, inkább csak igen szétszórt, egymással alig szomszédos hegyi tanyák közössége. Közepén patak fut végig. Ausztriából jön. A határ csak egy kiáltás ide. Embert alig látni. A legtöbb tanya üres.

De a kissé roggyant, oldalra billent harangláb még megvan, és mindjárt a tövében, egy tetejéig szőlővel befuttatott házacskában régi ismerősömet, a félkarú Tomasics Rudi bácsit is megtalálom.

Eleinte csak „vélekszik", hümmög. Hagy, lompos bajuszát tapogatva nehezen akar rám ismerni. Aztán megörül, örömében borral kínálna, de én poharazgatás helyett sétát javaslok.

Az út gödrös, kátyús, de a patak hidjáig azért elvisz valahogy. Innen remek a kilátás. A völgy és a dombhátakon megülő tanyák szinte tenyéren kínálják magukat.

Én viszont cigarettával kinálom Rudi bácsit, és igy biztatom:- Most pedig meséljen.- Mit meséljek? - kapja föl a fejét, mert éppen tüzért hajolt az öngyújtóm lángjához.- A harcot - mondom. - Meg hogy mit csinált maga abban a nagy zenebonában.- Minek? Egyszer már mindent elmeséltem.- Az régen volt - mondom. - Olyan régen, hogy semmire sem emlékszem. Egy igéjére se a meséjének.

Rudi bácsi ugratástól tart.

Gyanakodva nézeget:- Komollan mondja? - kérdezi,- A legkomolyabban! - állítom.

Akkor... nincs más hátra - adja meg magát az öreg -, újra