Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1983-10-15 / 19. szám

1983.XX.évf.19.sz.Hazai Tudósítások

2

PÁKOZD ÉS ARAD

Szeptember és október fordulóján a magyar történelem két jelentős eseményére emlékezünk.

11A nemzeti önállóság első alapköve”

1848 szeptemberének végére drámai katonapolitikai helyzet alakult ki Magyarországon: Jellaéió horvát bán serege harc nélkül elfoglalta Székesfehérvárt, s a főváros közelébe ért. Ez azt a tévhitet keltette a császári udvarban, hogy a magyar forradalom és függetlenség erői vereséget szenvedtek. Az udvar - törvénytelenül - gróf Lamberg Ferenc altábornagy főparancsnoksága alá helyezte az országban levő katonai alakulatokat.

Móga János altábornagy, a magyar hadsereg parancsnoka elhatározta, hogy feladja a védelmi vonal első állását a Velencei-tónál, s csapatait visszavonja a Martonvásár körzetében kijelölt második állásba.

De még aznap éjjel összeült a képviselőház: Kossuth javaslatára érvénytelennek nyilvánította lamberg kinevezését, fegyverbe szólította a népet, s megparancsolta a Jellasiccsal szemben álló csapatoknak, hogy „a szegény elárult magyar hazát az azt megtámadott fegyveres ellenségtől bátor győzelemmel haladék nélkül megmentsék s megtisztítsák.1'

Érdemes megjegyezni, hogy JellaSió is és Móga is az osztrák Tábori Utasítás szerint alakította ki a támadás és a védelem harcrendjét. Mégis volt a két sereg között egy fontos eltérés: a magyar csapatok személyi állományának több mint 60 százaléka önkéntes nemzetőr és honvéd volt. A fiatal zászlóalj-, és ütegparancsnokok az ütközet alatt nem ragaszkodtak mereven a szabályzat előírásaihoz, hanem merészen kezdeményeztek, nagy önállósággal vezették alakulataikat, s harcászatukban számos váratlan elem tűnt fel.

A magyar hadműveleti napló szerint a magyar hadsereg 15 ezer embert és 42 löveget sorakoztatott fel.