Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1983-10-01 / 18. szám

1983.XX.évf.18.sz.

Hazai Tudósitások

20

Csokonai Vitéz Mihály például 1801. június 5-én látogatta meg a barlangot. Élményeiről színes, fordulatos levélben számolt be anyjának, és pontosan megjelölte azt a helyet, ahol nevét a sziklába karcolta.

Hasonlóan pontos utalást olvashatunk Petőfi Sándor 1845. évi felső-magyarországi kőrútjának ütijegyzeteiben is. Petőfi 1845. május 24-én kereste fel a Baradlát. Leírja, hogy vele tartott az aggteleki kálvinista rektor. Majd a következőket olvashatjuk:

„Ezt a fiatalembert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevésem hát nagy betűkkel én is a nevemet."

Ez a megjegyzés adott támpontot Plihál Katalinnak és munkatársainak. Egykor a Baradlának csak egy rövidebb /mintegy kilométeres/ szakasza volt járható, a barlangtúra végpontját a „Nehéz út" nevű szakasz kerülőága jelentette. Innen a látogatók visszafordultak, előzőleg azonban sokan otthagyták kézjegyüket a barlang falán!

Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal megbízásából, ezen a részen szinte négyzetdeciméterről négyzetdeciméterre vizsgálták át a nevek tízezreitől hemzsegő falat. Az aprólékos kutatás eredményeként végül is valóban rábukkantak egy - a többi feliratnál jelentősen nagyobb betűkkel vésett - névre: PETŐFI.

A Baradla-barlang így máig is őrzi Petőfi Sándor saját kezű „autogramját", ami azért is kivételes szerencse, mert a falba karcolt, vésett nevek ezrei gyakran letakarják, elfedik egymást. Alighanem ezért nem sikerült rábukkanni Csokonai névbejegyzésére. A költő által megjelölt helyen valóban többször is felbukkan az 1801-es évszám, de a nevek már nem vehetők ki, részben elfedik egymást.

A vizsgálat érdekes eredményei közé tartozik az a megállapítás, hogy a Baradla-barlang az 1700-1800-as években sokkal nagyobb idegenforgalmat bonyolított le, mint azt eddig vélték. A tömeges látogatás a jelek szerint az 1730-as évek végén indult meg. A legkorábbi falba karcolt évszám is 1739-es. Mindez arra figyelmeztet, hogy a művelődéstörténet /és az idegenforgalom/ kutatóinak akad még feltárni valója!

o -