Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1983-04-01 / 6. szám

1983.XX.évf.6.sz.

Hazai Tudósítások

4- Hova mentek?- Vasszentmihályra. Ismerősökhöz. Onnan hallgattuk az éjjeli harcot, a még nagyobb zenebonát. Közel is van Szentmihály, valami három kilométer ide, a hang is jobban hallatszik éjjel... Aztán egyszer csak csönd lett. Nagy csönd. íj jel két óra tájban. A szabad ég alatt, egy fürészelőbakon kuporogtam, és nem akartam hinni a fülemnek. Az a csönd. Az a nagy csönd... Aztán szerte a községben hirtelen énekelni kezdtek a ruszkik. Hangosan. Harmonikaszó mellett. Majd meg kiabáltak: „Hitler kaputt! Vojna kaputt!" Gondol cam: ezek győztek. Csak úgy bolondjából nem örülnének. Fölkeltem a bakról, és elindultam haza. Toronyiránt. A kertek alján át.- Nem félt?- Nyugtalan voltam. Mi van a házzal? A holmival? Mindenünk otthon maradt. Félni csak akkor kezdtem, amikor hazaérkezve egy teljesen üres, halott községben találtam magamat... Mit csináljak? Ott állt előttem a harangláb, gondoltam: meghúzom a harangot. Hátha a harangszóra előjön, aki a nagy lövöldözésben mégiscsak itthon maradt, és bújik valahol.- Ls? Mi történt? Előjött valaki?- Senki.

Hallgatunk.

A patak surrog, sustorog. A fűzfákon hosszú farkú szarkák csörögnek.- A harang nem sérült meg? - kérdezem.- Hát...kapott egy szilánkot. Kapott - mondja Rudi bácsi. - De azért szól.- Hegesenditéné?- Meg én. Kicsi harang, könnyű a hízása, fél kézzel is meg tudom csendíteni.

A haranglábhoz ballagunk.

Kökénybokrok és embermagas bojtorjánok bozótján gázolunk át. Rudi bácsi a harang köteléért nyúl. Terpeszbe áll, lendületet vesz, és már húzza is.

Szól a harang.

Kissé rekedten, de igen vidáman szól.

A hangja messzire elszámyal.