Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-15 / 1. szám

1982.XIX.évf.1.sz.

Hazai Tudósítások

10

KOSSUTH KARNAGYA VOLT

Müller Józsefről, a honvédzenekarok előadásában gyakran felhangzó Kossuth-induló szerzőjéről mit sem tud a közvélemény. Hiteles adatok hiányában az életrajzi lexikonok is csak szűkszavúan tudósítanak róla. Még a születésének és halálának pontos dátumát sem ismerjük. A kiváló muzsikus, tehetséges zeneszerző emléke mindenesetre úgy maradt az utókorra, mint Kossuth karnagyáé... Nemrégiben azonban feltárult az 1848-as honvédindulók és katonadalok komponistájának regényes élettörténete. Kiss Béla mohácsi .helytörténész megtalálta testvéreinek leszármazottait és az ő révükön számos érdekes adat birtokába jutott.

Müller József a Mohács közelében fekvő Szűr faluban született, az anyákönyvileg illetékes plébánián azonban nem szerepel a nyilvántartásban. Az adatait tartalmazó lapot ugyanis Haynau rémuralma idején valaki kitépte az anyakönyvből, feltehetően az üldözött védelmében, hogy ily módon is megnehezítse azonosítását. Amit a sorsáról tudni lehet: a németajkú fiatalember katonazenész lett. Az 1848-as forradalom kitörése Pesten érte az ott állomásozó 62. császári és királyi ezred zenekarának karmestereként. Nyomban a szabadság ügye mellé állt és haláláig kitartott mellette. A honvédseregben valószínűleg hadnagyként szolgált.

Lelkes hive lett Kossuth Lajosnak, tiszteletére komponálta legismertebb müvét, a Kossuth-indulót. A hagyomány szerint abból az alkalomból irta, hogy Kossuth bevonult a visszafoglalt Pest-Budára. Az ő szerzeménye a Batthyány-induló, a Damjanich-induló és a Jászkun-induló, továbbá számos katonazenekarra irt mü, dalok és csárdások. A szabadságharc leverése után Haynau vérbirósága távollétében halálra Ítélte. A verdikt súlyossága arról árulkodik, hogy a bírák nagyon is tisztában voltak szerzeményeinek lelkesítő, mozgósító hatásával.

Müller József szülőfalujában rejtőzködött el, ahol két testvére élt, János nevű fivére bujtatta otthonában. Feltehetően valaki beárulta a császári hatóságoknak, mert egy Ízben katonák törtek Müller János házára.

A bujdosónak azonban sikerült idejében elmenekülnie és a szőlőhegyi présházban húzta meg magát. A házkutatások, zaklatások azonban nem szűntek meg, ezért továbbállt . Kalandos körülmények között Becsbe ment, arra számitva, hogy a "sas körmei között" nem fogják keresni. Terve bevált, álnéven és más adatokkal uj életet kezdett a császárvárosban. Állítólag meg is nősült, s minden bizonnyal az 1867-es kiegyezés előtt halt meg Bécsben.