Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1982-10-01 / 18. szám

1982.XIX.évf.18.sz.

Hazai Tudósítások

8

KODÁLY ZOLTÁN ÉS A MAGYAR NYELV

/1982. december 16-án ünnepeljük a Mester születése 100. évfordulóját,/

A zeneszerző szükségszerűen tudósa is a hangok zeneművé szerkesztésének - az eszközök fölötti viralom megszerzése és a művészi életmű aligha hagy időt és erőt arra, hogy a zeneszerző más területen is tudóssá fejlődjön. Kodály Zoltán kivétel. Ő korának nemcsak egyik legjelesebb zeneszerzője volt, hanem nagy népzenetudósa és nyelvtudósa is.

1900-ban egyszerre iratkozik be a Zeneakadémia zeneszerzés főtanszakára és az egyetem magyar-német szakára. A zeneszerzésbe a lelkiismeretes Koessler János vezeti be, az egyetemen és az Eötvös Kollégiumban meg éppen a korszak legnagyobb tudósai, köztük Beöthy Zsolt, Szinnyei József és Gombocz Zoltán fogadják; Vikár Béla pedig megmutatja neki az első fonográfos népzenei rögzitéseket. Ha csak tanitómestereit nézzük, indulása e tekintetben is a lehető legkedvezőbb. Zeneszerzői tanulmányait kitűnő eredménynyel fejezi be 1904-ben, de ez neki nem elég. A következő tanévben a negyedik osztályt önként „ismétli". Nyelvészdoktori értekezését /A magyar népdal strófaszerkezete, 1906/ olyan szigorú anyagkritikával és részletességgel Írja meg, amelyre előtte nem volt példa. Neki nem számított tudásnak a csak elnagyolt ismeretek halmaza: mindennek a mélységeibe akart behatolni.

Nyelvtudományi munkássága tárgykörileg és mennyiségében nem nagy. Középpontjában két előadása áll: A magyar kiejtés romlásáról /1937/ és Vessünk gátat kiejtésünk romlásának! /1938/. Az elsődleges nyelvről, a hangos beszédről e két előadás több és megbizhatóbb ismeretet közöl, mint amennyit addig a magyar nyelvtudomány valaha is birtokába vett. Rést ütött a konzervativ hazai szemléleten: ez-ha non is mondták ki soha, vagy éppen tagadták - sokáig csak azt', tekintette igazi nyelvnek, amelyet leírtak. Arra, hogy a beszéd normativ, nyelvileg helyes hangzása a nyelvi közlésnek elemi követelménye,