Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-06-15 / 11. szám
1982.XIX.évf.11.sz.Hazai Tudósítások 6 fordítottunk az egyetemes magyar irodalom klasszikusainak a romániai magyar szellemiségre gyakorolt hatására", majd pedig megjegyzi, hogy "Nem hagyhattuk figyelmen kivül azok munkásságát sem, akiknek honi viszonyaink közt eredt pályája másutt folytatódott..." Tehát nem egyetemes magyar, hanem romániai magyar irodalmi lexikont szerkesztettek, s rendszerük, módszereik fő iránya a romániaiság volt. Az ötágú sip egyik ágát rajzolták meg, szólaltatták meg csupán, Ez a hang 1919 után önállóan keketkezett, más hatások és körülmények összzengetében támadt fel, de - a közös zeneszerszám, az anyanyelv azonossága miatt - összecsendül a másik négy sip hangjával is. Az irodalmi identitás másik oka, hogy létezik svájci,vallon, vagy kanadai francia literatura ugyan, de egyetemes francia irodalom csak egyetlenegy van, ha ágai, vagy hajtásai áthajolnak a francia-svájci határon is. Balogh Edgárék célja a másság, a sajátosság, s hogy romániai magyar szellemi meghatározással éljek, a "sajátosság méltóságának", a romániai magyar etnikum irodalmi-müvézseti életének, hatvan esztendőnyi sorsának a lexikológiai megközelitése, kimondása, ábrázolása, adatfeltárása volt. A nagyszalontai születésű Arany János Családi kör-ét a Balogh Edgár-i családi kör természetesen, a történeti valóságnak megfelelő módon Romániára szükitette le, mert a romániai magyar irodalom olyan óriásai, mint Kós Károly, vagy Tamási Áron, s a maiak közül Sütő András, Kányádi Sándor Romániában éltek vagy élnek, s irói létezésük nagyrészt Romániához kapcsolódik. De Ady munkásságának jó darabja Budapesthez, Párizshoz, Magyarországhoz kötődik, Áprily Lajos az első világháború után Magyarországra repatriált, Benedek Elek a békeszerződést követően hazatért, Tamási Áron utolsó esztendeit Budapesten töltötte, s már csak holtában vihették haza. ^zek az összekuszálódó, megrendítő, nagyrészt tragikus, s egyes esetekben fölemelő szálak Balogh Edgárék rokkáján természetesen fonódnak össze, s végül olyan szőttes rajzolódik ki, amelynek falon függő abrája alatt együtt ülünk és társalgunk valamennyien, egy tág családi kör megviselt, ide vagy oda sodródott tagjai. Látom a szerkesztő bizottság egyik tagját, Kacsó Sándort kolozsvári, Gutinului utcai magányában, Kós Károly sirját a házsongárdi temetőoen, ok meg Aprilyét a szép visegrádi sirkertben, olvassák Robotos Imre Pesten megjelent vitairatát Csinszkáról, én meg, a Partium-beli, még almaimban is latom a csúcsai Boncza-kastályt a hegyi meredeknek támaszkodva.
