Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-06-01 / 10. szám
1982.XIX.évf.l0.sz Hazai Tudósítások 12- Hogyan lehet versenyezni egy egyszemélyes játékkal?- A kockát nem versenyzésre terveztük. A játékok történetében legalábbis szokatlan, hogy úgy versenyezzenek egymással az emberek, hogy nem egy másik ember, hanem maga az eszköz az ellenfél. Úgy látszik, a megoldás öröme akkora, hogy az egyszeri megfejtés egyeseket nem elégitett ki, társas keretet kerestek a jobb és gyorsabb feladatmegoldások összehasonlítására. E téren kétségkívül a gyerekek és a tizenévesek járnak elől. Sokfelé jártam a világban efféle versenyeken. Utoljára Brüsszelben, korábban, de ugyancsak az idén a kanadai Torontóban. Hasonló tapasztalatokat szereztem. Érdekes, hogy a magyar bajnok, Lábas Zoltán, noha fiatal, már nem tartozik a tizenévesek közé.- Mit vár az első nemzetközi kockaversenytől?- Légióként azt, hogy eredményes kezdeményezés lesz, valami olyan, amire később, mint hagyományra fognak hivatkozni. Több, mint húsz országból érkeztek a versenyzők a különböző szisztémával lebonyolított nemzeti bajnokságok győztesei. Érdekes tapasztalat, hogy a különböző szisztémák ellenére időben nem nagyok az eltérések a versenyzők teljesítményei között. Pedig a húsz- és harminc másodperc közötti versenyidők csuklómozgásban mérve hatvan-nyolcvan kézmozdulatot jelentenek, ami a néző számára szemmel már nehezen követhető.- Ön, a feltaláló, hogy állná meg a helyét e mezőnyben?- Sehogy. Én nem vagyok versenyző. Először azért nem, mert nem vagyok vetélkedő alkat. Másodszor azért nem, mert annak idején matematikai levezetésekkel is megoldottam a feladatot. Ez eleve kizárja a versenyzés értelmét, érdekességét. Egyébként tőlem egy-két perces átlagidő telik. Azzal legföljebb korcsoportos viadalon, az "öregfiuk" mezőnyében érhetnék el helyezést. o
