Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-05-01 / 8. szám
5 19S2.XIX.cvf.0 Hazai Tudósitásol: Ilit jelentett Önöknek Máriássy Pélix személye?- Hatalmas szerencsének tartom, hogy az 5 osztályába járhattam. Ő akkor a Budapesti tavasz és az Egy pikoló világos neves rendezője volt, akkor készült a Csempészekre, amely szerintem a magyar filmművészet egyik legszebb, méltánytalanul elfelejtett darabja. Azt hiszem, hogy Antonioni törekvései is láthatók benne, jóval Antonioni filmjei előtt. Ő nem konkrét, tankönyvekben leirható dolgokra tanitott bennünket: az egyéniségéből áradt valami varázs, ami mindnyájunkban megmaradt a mai napig. A mi Ízlésbeli, erkölcsi neveltetésünk volt ez a Máriássy-iskola, s ez számodra nagyon sokat jelent. Volt aztán Máriássy Pélix mellett egy fiatalember, aki állandóan lobogott, ötletektől gazdag volt és közben még lovasbajnok is, ami külön is imponált nekünk; ez volt Makk Károly. A gimnázium után azonnal fölvették a főiskolára. Mennyire ismerte akkor az életet, milyen tapasztalatai voltaic?- Én az ötvenes évek közepén jártam gimnáziumba, akkor az élet ki-be járt az iskolába. Ha megkérdezné az iskola akkori igazgatóját, Korenchy Lajost, tudna mesélni néhány meleg pillanatról. Nem volt könnyű időszak, úgy hogy nem hiszem, hogy üvegburának lett volna nevezhető bármelyik gimnázium 1952 után. 1960-ban a Balázs Béla Stúdiót a kollektiv felkészülés, a szellemi töltekezés jellemezte. A hatvanas évek elején készültek el ott az első Szabó István-filmelc, a Te, a Variációk egy témára és a többi. Milyen lenyomatot hagyták a studióbeli viták első filmjein?- Azt hiszem, a mi generációnk az iskolarendszer hibája miatt nagyon műveletlennek indult. Alapdolgokat nem tanultunk meg, olyanokat, amik az európai színvonalú kulturális élethez nélkülözhetetlenek. Erre szerencsére ráébredtünk az ötvenes évek végén, amikor szükségét éreztük annak, hogy olyan dolgokat tudjunk, amelyek nélkül nem lehet Magyarországon művészetet csinálni és megpróbáltuk ezt a tudást megszerezni. Ezért hívtunk a Balázs Béla Studóba olyan előadókat, akik segíthettek behozni ezt a - filozófiai, zenei, irodalmi - elmaradottságunkat. Különös szerencsénk volt, hisz képzőművészeti, művészettörténeti tudást a főiskolán is szerezhettünk már Szöllősy Andrásnétól. Annyira megszerettette velünk a képzőművészetet, hogy az mindannyiunk munkájának alapvető része lett.