Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-10-15 / 19. szám
1981.XVIII.évf.19.sz Hazai Tudósítások 4 A gazdaságpolitika legfőbb, kialakuló uj alapelveit könnyen rekonstruálhatjuk az 1956 ősze és 1957 nyara között született, meghatározó gazdaságpolitikai állásfoglalásokból. Mindenekelőtt az életszinvonal állandó növelésének, a fogyasztás emelésének, a lakosság mind magasabb színvonalú ellátásának középpontba kerülését emelhetjük ki. Ehhez kapcsolódik - mert a megválósitásának is feltétele volt - a reális, a valósággal számoló gazdaságpolitika /"az ország adottságait figyelembevevő reális tervezés", ahogy 1957 júniusában az MSZMP országos értekezletének határozata megszabta/. A legfőbb általános elvek megfogalmazásán túl az u j gazdaságpolitika valódi kimunkálása úgyszólván teljesen áttolódott a gyakorlati gazdasági tervezés sikjára. A gazdaságpolitika ujraorientálása ezért leginkább az 1958 elejétől megindítani tervezett második hároméves terv, majd az ezt követő második ötéves terv kidolgozásával kapcsolódott össze. Rendkívüli jelentősége volt ugyanakkor azoknak a tervezési munkálatoknak is, melyek a KGST erőteljes uj kooperációs kezdeményezései nyomán születtek, s az együttműködés valóságos lehetőségeivel és gyakorlatával együtt a hazai gazdaságpolitika formálásának önmagukban is döntő tényezőivé váltak. A gazdaságpolitika uj magyarországi útjainak keresését ugyanis lényegesen befolyásolta, hogy éppen 1956 és 1958 között alakult ki a KGST keretében a párhuzamosságok kiküszöbölésének, a fejlesztés összehangolásának uj törekvése, ami a korábbi önellátástól való eredményes megszabadulás, a nemzeti adottságok specializációra alapozott kibontakozása lehetőségeivel kecsegtetett. A gazdaságpolitika igazi nagy változásai ezekben az években legközvetlenebbül a politikából eredtek s ott tudtak leginkább utat tömi, ahol azt az elsődleges politikai érdekek egyengették. A tömegek bizalmát kellett visszanyerni, a lakosság túlnyomó többségét szövetségbe vonni, s ennek, vagyis a politikai hatalom legitimitásának legfőbb kérdésévé vált a meghirdetett életszinvonal-emelési program valóraváltása. Bizonyos értelemben ennek részét képezte a parasztsággal kapcsolatos politika, ami elválaszthatatlanul összefonódott az agrárpolitikával. Végül mindkettővel összefüggésben állt a reális mértéktartás, a szélsőségek elkerülése, mind a fejlettség ütemét, a felhalmozás-beruházás mértékét, mind pedig az ágazatok közötti megoszlását, vagyis arányait illetően. 1
