Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-10-01 / 18. szám
1981.XVIII.évf.18.sz.Hazai Tudósítások 4 A FORINT EGYSÉGES ÁRFOLYAMA A Magyar Nemzeti Bank 1981. október 1-től a konvertibilis devizákra pénznemenként egységes hivatalos árfolyamot jegyez. Az intézkedés szükségességéről, várható hatásáról irt cikket Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, amely a Népszabadságban jelent meg. írásunk a cikk alapján készült. A konvertibilis valuták kereskedelmi és nem kereskedelmi árfolyamainak egységesítése Magyarországon több mint egy évtizedes folyamat eredménye. Mint ismeretes, 1968 előtt az árfolyamrendszer meglehetősen bonyolult volt: a statisztikai nyilvántartásban használt, a valuták aranyparitása alapján meghatározott árfolyamot a nem kereskedelmi elszámolásoknál pótlékokkal kiegészítve, a kereskedelmi szférákban pedig szinte termékenként meghatározott, különböző árkiegyenlitésekkel és lefölözésekkel eltérítve alkalmazták. Ez végső soron azt jelentette, hogy nem létezett a gazdaságban megfelelő orientációt biztositó árfolyam, s ez jelentős torzulások okozója és veszteségek forrása lett. Ebben a helyzetben alapvető változásra csak 1968-ban, a gazdasági reform keretében került sor. Ez alkalommal - átmeneti jelleggel - háromlépcsős árfolyamrendszer érvényesült: a forint aranyparitásán alapuló árfolyamának formális megtartása mellett a nem kereskedelmi területen /igy a turistaforgalomban is / 50 Ft/$ árfolyamot, a kereskedelmi elszámolásoknál 60 Ft/$ árszorzót alkalmaztak. Az előbbi a forint fogyasztói vásárlóerő-paritásának, az utóbbi exportunk átlagos devizakitermelési szintjének felelt meg, vagyis annak, hogy 1 $-t átlagosan hány forint ráforditásával hoztunk létre. A lépcső első fokának - az aranyparitásos árfolyamnak - jegyzése, amelynek az elszámolásokban gyakorlati jelentősége amúgy sem volt, rövidesen megszűnt. A konvertibilis valutákban folyó elszámolások a kereskedelmi, illetőleg a nem kereskedelmi árfolyamot használták. Később az a törekvés érvényesült, hogy az említett árfolyamok szerepe a működtetés során erősödjék. Ilyen alapon - különösen az olajsokk utáni években meggyorsuló tőkés infláció kedvezőtlen hatásainak tompitására - a forint többszöri felértékelésére került sor; 1979-től kezdve pedig a kereskedelmi és nem kereskedelmi árfolyamok egymáshoz is közeledtek. Ilyen módon 1981.október 1-ével lehetővé vált az immár csak 8 %-os különbség megszüntetésével - 1 $ = 35 Ft szinten - egy egységes, mind a kereskedelmi, mind a nem kereskedelmi szférában alkalmazandó árfolyam létrehozása.
