Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1981-09-01 / 16. szám

1981. XVIII. évf. 16. sz.Hazai Tudósitósok 9 erősen elnyújtott háromszögletű posztócsiknak az összesodrósóból származó, amelynek hegyes vége vagy szabadon csüngött, vagy kime­­revitve elállt. Ez utóbbi ferdén - vagyis "csékósan" - elvágott rész után kapta a nevét a későbbi csákó. Lángnyel^mód^á ra A magyar huszár eredetileg nem parasztsüveget vi­selt a harcban, hanem egy alul szőrmével szegélyezett puha posz­tósüveget. Ennek egyre magasabbra “vándorolt" a szőrmézete, s vé­gül egy olyan szőrmekalpaggé módosult, amelyen az eredeti posztó­süvegből csak egy oldalt lecsüngő leffentyü maradt. A napi foglalkozásokon azonban továbbra is egy csé­­kós, lelógó szárnyú posztósüveget viseltek a huszárok, és a külföl­di hadseregeknek a XVIII. században magyar példára megalakuló hu­szárezredei éppen ezt a posztósüveget vették át. Egyaránt ilyet hordtak a francia, a dán, a hannoveri, a svéd és a porosz huszár­ezredek. Ezt a fejfedőt a német nyelvterületen szárnyas süvegnek / Flügelmütze / nevezték, a franciák pedig shako / csákó / vagy bonnet a flamme / lángszerü sapka / nevet adták neki, mert a le­lógó szárnya valóban lángnyelv módjára lobogott a szélben. 2?® 02IO¥Í!£.. fagott E katonai ruhadarab végleges formájának kialakulá­sa felé az első lépés a huszároknál és a szintén “huszárosán" öl­töztetett francia lovas tüzérek számára rendszeresitett kis szem­ernyő volt: ez mind a nap vakitásétól, mind az arcba csapódó eső­től védte az embert. Ezzel együtt a süveg alakja is "gyakorlatiasabb" lett: a szabadon lógó "láng" 1801 után szorosan hozzésimult a hen­geres részhez, a fejfedő felső peremét pedig egy bőrszegély mereví­tette, amely gyakran még dróthuzalt is rejtett, hogy a kardcsapó­soktól jobban védjen, A homlokrészre egy függőleges - szalagból vagy fémből készült - kapocspánt is került. Ezt az alsó végén egy gomb erősítette a csákóhoz, feladata a kokárdák rögzítése volt.

Next

/
Thumbnails
Contents