Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-06-01 / 10. szám
1981.XVIII.évf.10.sz Hazai Tudósítások 13 PILINSZKY JÁNOS /1921-1981/ Emelt hangja, megszállottságát leplező fegyelme, szögletes aszkétaarca azoknak is ismerős volt, akik csak rádióból vagy képről ismerték. A költőknek ahhoz a ritka fajtájához tartozott, aki jobban volt képes a maga versét mondani a legjobb előadóművésznél is, olyan izzásra hevitette fel önnön sorainak interpretációja, olyan hőfokon volt képes önmagát fölmutatni. Még akiktől élet- és világszemléletileg távol állt, azok sem tudták kivonni magukat Pilinszky versei eksztatikus, hidegizzásának hatása alól. Ritkaszavu költő volt, de ha megszólalt, igen sokan kapták föl fejüket. Nagyon sokan szerették. Költői- létét, emberi habitusát a fasizmus élménye határozta meg. A Nyugatra kiterelt egykori kisdiák riadt szemlélőként jutott ki a rémségek, gyalázatok birodalmába. Az élmény sohasem tudott múlttá válni benne. Vallásos lirája is mindig világi, földközeli, életszerető és modem maradt. A hirtelen jött gyász nem ad lehetőséget a méltó búcsúra. Az azonban bizonyos, hogy a huszadik századi magyar költészet legnagyobbjainak sorában marad meg a hatvanadik évében szivroham következtében váratlanul elhunyt Pilinszky János.- o -PILINSZKY JÁNOS: KÉSŐ KEGYELEM Mit kezdjen, akit elitéit, de fölmentett később az ég, megvonva tőle a halált, mikor már megadta magát? Kit mindenétől üresen talált a szörnyű kegyelem, megsemmisülten, mielőtt a semmi habjaiba dőlt! Mit kezdjen itt! Közületek talányait ki fejti meg? Szorongva anyját kémleli: ha elzokoghatná neki! Fogó.dzanék akárkibe, de nem lesz soha senkije; szeméből, mint gazdátlan ág, kicsüng a pusztuló világ.
