Hazai Tudósítások, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-02-01 / 3. szám
1980.XVII.évf.3.sz Hazai Tudósítások 8 Többet is festhettem volna- Most egy szép életút ilyen nagy állomásán hadd kérdezzem meg: a művészet mindenért kárpótolni tudta?- A művészetet mindig olyan nagy és szent dolognak tartottam, hogy például az anyagiakkal sose akartam összekeverni. A sorsomat mindig úgy rendeztem, hogy a megélhetésemet ne kelljen a művészethez láncolni. Ezért vállaltam a tanárkodást is. Én igy tudtam igazán kiaknázni a tehetségemet, s úgy gondolom, nagy bűnt követ el, aki gyönyörű képességeit aprópénzre váltja. Talán többet is festhettem volna. Ezt persze minden művész elmondhatja, kivéve a csodálatos Czóbelt, aki talán még éjszaka, mondhatnám, álmában is festett. Ezzel a gondolattal válaszolok arra a nehéz kérdésre, hogy a művészet mindenért kárpótolt-e. Igen, úgy érzem. Engem mindenért kárpótolt.- És miben hitt?- Arra sohasem gondoltam - folytatja Barcsay mester -, hogy amit csinálok, időtálló lesz-e vagy velem együtt elmúlik. Mindig hittel és meggyőződéssel dolgoztam, hittem abban, amit csináltam, de volt rá eset és nem is egyszer, hogy bizonyos idő múltán csalódtam a dolgaimban. Ilyenkor, ha tehettem, azonnal megsemmisítettem ezeket a munkákat.- Azt hiszem, az Ön számára a boldogság érzése egyenértékű a művészettel.- Engem komolyan csak a képzőművészet érdekelt, egyszóval kitöltötte az életemet. A festészet után a zene és az irodalom vonzott, de hosszabb lélegzetű munkák olvasására ritkán tudtam időt szakítani. Most is jól érzem magam, csak ne fájna úgy a kezem és a lábam. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem dolgozom. Legutolsó nagy kompozícióm is itt van a műteremben, a rákoskeresztúri művelődési házba terveztem egy hatalmas mozaikképet. Programom bőven van, s amig az ember lélegzik, mindig kell, hogy legyen terve. Anélkül nem lehet élni.
