Hazai Tudósítások, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-01 / 9. szám
1980.XVII.évf.9.sz Hazai Tudósítások 9 VAS ISTVÁN: SZEPTEMBERI ESTE A KERTBEN Levél se rezzen. A szél még vesztegel a vártán. Éjfél. Az ember nyugodtan ülhet a kertben: A nap heve hátvédjeit elbújtatta benne. Az eső is, ami kezd csak szemeregni, meleg még. Lehet ez? Odafenn távoli villám? Igen, utána Mennydörög messziről. Akkor nincs még vége a nyárnak. Eltelik, úgy lehet, egy-két hét, amig megindul az észak- Nyugati szél, és a hideg eső sárgára, pirosra Pesti a lombozatot, majd szépen leteriti a gyepre, No meg a keskeny, hevenyészett kőutakra a kertben. Láthatod-e majd még hó alatt is ezt az egészet? Most még meleg van. Az eső megszűnt cseperészni.Hihetnéd, Nyári éj puha csöndje. Kár volna még lefeküdni. Véget vetni az őszi napéjegyenlőség ingatag pillanatának. Ki tudja, most ha fölállnál, mi lenne? Tán megeredne az évszak. Minden csak jelenés. Magad is. Csak várj a sorodra.- o -WEÖRES SÁNDOR: ŐSKORI SIRÁM Pejünk fölé mint buborékot fújta a mennyet a Hatalmas, onnan robognak a bivalyok lefelé s az erdőszéleken isznak. De én, aki lenn tengődöm a sziklán, vagy bujdosom a mocsarakban, hiába koszoruz a hajnal, mit érek mind eme csodálnivalóval? A nagy robogásban idegen vagyok, kicsinységemet érezem Uram, mikor az erdőből feltekintek és magam-rakta tűz mellett elalszom. o
