Hazai Tudósítások, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
1930.XVII.évf.l.sz. Hazai Tudósítások 13 A farsang január 6-án, vízkeresztkor kezdődött, mégpedig igencsak zajos kihirdetéssel. A legények - általában húsz éves korig - csapatostul végigvonultak az utcákon, zörögtek, kolompoltak, ostort pattogtattak és kiabálták, hogy: "Hegjött a farsang, itt van már a farsang!" Akkor kezdetüket vették a vidám, "pokoli" mulatságok. Az egyházak ugyanis nem jó szemmel nézték ezeket a vigasságokat, a papok gyakorta prédikáltak is ellene: "Némelyek lárvákat vettenek, különböző nemnek ruhájába öltözének, sok vásottságot, feslettséget vittenek véghez; némelyek sokféle figurás köntösöket vévén magokra, mutogatták magokat Pokolból jött telkeknek, mellyre nézve hellyesen mondották sokan Ördögök Innepének." Valóban az álarcos, jelmezes megjelenés /faragott álarc, fejre húzott harisnya, a lekváros,kormos arcok/ ördöginek hatottak. Hozzá jött a mulatozás, sokszor mértéktelen evés, ivás, a rosszallók megjegyzése szerint a bujálkodás is. Nem csoda, ha az egyházak nem nézték jó szemmel a farsangolókat. Játékaikban ugyanis olyan pogánykori ősi elemek voltak, melyeket a vallás "nem kanonizált". Évezredes európai szokáselem például a tél és a tavasz küzdelmének dramatikus megjelentiése a farsangi időszak végén, februá második felében. Nagy ünnepséget rendeztek, ettek, ittak, mulatoztak, jelmezbe öltözve eljátszották a tél és a tavasz küzdelmét, melyben mindig a tavasz győzött - a természet rendje szerint. Sok helyen, például Erdélyben a hétfalusi csángók körében és a barcasági szászoknál,elégettek egy szalmabábut, mely a telet jelképezte. Néhol egész falvak vívtak egymással tréfás, játékos /sohasem halálos/ küzdelmet... Jellegzetes motívuma volt a farsangi játékoknak az ugyancsak ősi eredetű termékenységvarázslás. Hogy nagyra jnőjön a kender, nagyokat ugrottak, hosszúra vág;ák a laskatésztát. A vetőmagkukoricát hushagyókedden morzsolták, hogy jól teremjen. A farsangot köszöntők lába alá kukoricát szórtak, hogy olyan sok legyen a kiscsirke, ahány a kukoricaszem. Az állatalakoskodók /gólyának, medvének, bikának, lónak öltözött legények/ házasodásra, szerelmeskedésre buzdították a hallgatóságot, nem ritkán mimelték is azt. A termékenységvarázsláshoz tartozott, hogy a köszönteni járók nyársat vittek magukkal. A gazda igy szólt hozzájuk: "Gyertek ide, fiaim, azzal a nyárssal. Rátüzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim legyenek." A Dunántúlon, például Vas megye egyes falvaiban manapság előfordul a tuskóhuzás. Egy fatörzset vagy tuskót húznak végig a falun, és bekiabálnak a lányosházak ablakán: "Itt a tözsök, húzzad!" A tuskóhuzás az ősi rituális szántás maradványa, zért csinálják, hogy termékeny legyen a föld.
