Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. XVI. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások 7. MONIMPEX fejlesztési alap a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének MAGYAR BOROK - EXPORTRA 1978 első félévében mintegy 6 százalékkal több bort vásároltak külföldi vevők a MONIMEX-től, mint a tavalyi év első felében. Az 1 millió hektoliteres borexportból 850 ezer hektoliter kerül a szcc ialista országokba. Fontos eredmény, hogy a magyar borok ára a tőkés piacon átlagosan 14 százalékkal, szocialista relációban pedig 4-5 százalékkal növekedett, mégpedig úgy, hogy főleg a hordós borok eladásánál volt árnövekedés. A magyar borok iránt a szocialista országok közül a Szovjetunióban; a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában a legnagyobb az igény, mig a tőkés piacokon a Német Szövetségi Köztársaság a legnagyobb vevő. Az exportból a MONIMPEX fejlesztési alapként 80 millió forintot adott a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének. A fejlesztési alapból az ágazat 60 millió forintot szőlőtelepítésre, 20 millió forintot pedig az ipari háttér fejlesztésére fordít. A magyar szőlő- és borgazdaság 1977-ben közel 10 milliárd forint bruttó termelési értéket állított elő, exportra pedig 4 milliárd forinton felüli értéket adott. A szőlő termőterülete azonban fokozatosan és folyamatosan csökken. 10 éve 247 ezer hektáron termett szőlő, 1975-ben már csak 206 ezer hektáron lehetett szüretelni, az idén pedig mindössze 190 ezer hektár szőlőültetvényt tartanak nyilván az országban. A szőlőültetvények nagyságát tehát mindenképpen növelni kell. Ezt követeli az ágazat exportérdekeltsége, de a hazai fogyasztás és a szőlőalapu üdítő italok mennyiségének növekedése is erre az útra tereli a fejlesztési elképzeléseket. A pincegazdasági vállalatok mintegy 3,2 millió mázsa névleges szőlőfeldolgozó kapacitással rendelkeznek. Jelentős részüket (körülbelül 800 ezer mázsányit) teljes rekonstrukció alá kell vonni. A rekonstrukció során a tömegborokat adó szőlőtermelő területeken nagyteljesítményű folyamatos szőlőfeldolgozó gépeket állítanak be a technológiai sorba. A szőlőfeldolgozók fejlesztésére a következő ötéves tervben a pincegazdasági vállalatok mintegy 250 millió forintot irányoznak elő. A borászati gépek kapacitásának növelésén túl a pincészeteknél a borászati alapműveletek mind teljesebb gépesítésére törekednek. Az ehhez szükséges gépek közül a must- és a borszivattyukat tőkésországokból szerzik be; a berendezések nagy részét Olaszországból. Az amerikai Pali cégtől különleges gyertyaszűrőket vásárolnak. Ezek a szűrők kiszűrik a borból a megelőző technológiai lépések során bekerült azbesztpelyheket. Az Egyesült Államok és Kanada élelmiszertörvénye ebben a tekint^" m is szigorú feltételeket szab, és a követelményeket maradéktalanul ki kell elégíteni, h ,.en ezek az országok a jelentős vevők közé tartoznak. A Borgazdasági Vállalatok Trösztje jelenleg 2,9 millió hektoliter tárolótér kapacitással rendelkezik, és 11 borpalackozó vonala van összesen 80 ezer palack óránkénti teljesítménnyel. Az Uditőital-gyártó kapacitás 300 millió palack évente. A Tröszt 1978. évi tőkés exportterve 10 millió dollár. (Ebből 4,2 millió dollár palackos bor, a többi hordós bor.) Európában azonban kinálati borpiac van. A magyar borok sajnos eléggé olcsók külföldön, s mindig nagy gondot okoz az ártárgyalásokon a partnerek kifogása, hogy a magyar borok minősége nem egyenletes és a kiszerelés sem
