Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1979-11-15 / 22. szám

1979.XVI.évf. 22.sz.

Hazai Tudósítások

9

vajda maga is hat sebből vérezve küzdött, s végül a lovát is kopja verte által alatta, amikor Kinizsi Pál:

"Az hegy tetejéről hátul hogy ezt látá,

Zászlóját bocsátá, trombitát fuvatá.

És nagy kiáltással reájók rohana."

Két karddal kezében...

Kinizsi Pál, aki a legendák szerint két nagy karddal verekedett, ez a molnárlegényből lett hadvezér, embereivel megfordította a csata sorsát. Valóságos rést vágott a fősereget szorongató gyűrűn, és ahogy a Nikolsburgi Névtelen folytatja a históriát, Báthorit kereste fennszóval:

"Hol van Báthory /igy/ István, vitézek vitéze,'

Hol vagy tisztaságnak szép nemes tüköré..."

A vajda igy válaszol:

"Ihon vagyok, élek én is vitéz társom."

Az erősitéstől megtépázott török sereg megfutamodott. Már akinek futni volt módja.

A korabeli leírások szerint szinte lépést se lehetett tenni a csatamezőn, mert azt sűrűn, borították a holtak. Kegyetlen dicsőség: harmincezer török vérzett el a csatában egyetlen napon. De ezzel csaknem fél évszázadra elakadt a török terjeszkedés, mely tudjuk, végül is országrésznyi területek kipusztulását, százezrek halálát okozta. Elhárítani, elodázni a vészt, védelmezni a hazai földet s mondhatjuk, Európát is, ez avatja dicsőségessé a kenyérmezei csatát.- o -I