Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-09-15 / 18. szám
1979.XVI.évf.l8.sz. Hazai Tudósítások 9- Mi ez a korszerűség?- Ráérzés és intellektuális átgondolás-szintézis. Szerintünk csak a jól felkészült, tudós iró képes az irodalmat korszerűen művelni; az, al:i ért a modem nyelvészethez - legalább Chomsky-ig eljutott -, tud a szociológia vagy a pszichológia uj eredményeiről, jártas a néprajzban, és még sorolhatnám. A korszerű iró ismeri ezeket a kutatási eredményeket és hasznosítani próbálja őket a saját területén, a saját eszközeivel - nem pedig divatokat követve alkalmazza. Ez nem az "ihlet" tagadása. Egyáltalán, mi nem vonjuk kétségbe más elképzelések létjogosultságát, ez inkább fordítva történik. De azok az avantgarcb irók, akik a maguk idejében nem voltak túl olvasottak, éppen mert igazán előre merészkedtek, mára - más tendenciák képviselőivel természetes egyenrangúságban - a jó irodalom részei. Elegendő,ha megemlítem - elfogultan kezdve - Kassák Lajost, aztán Joyce, Proust, Ezra Pound nevét.- Az ön legutóbbi könyvében személyes hevülettel szól az avantgarde Írói magatartásról.- Én személy szerint azt tartom ma avantgarde Írónak, aki az irodalom vizuális jellegére nagy gondot fordit. Az irodalomnál: mindig volt vizuális jellege / ismert a "szövegkép" kifejezés/, ám a gépi eljárással szedett és nyomtatott könyvekben ez háttérbe szorult. Egy olyan "fáradt" periódusban, mint a mostani, fel kell frissíteni az érzékelést. Az irodalom felhasználható a kettős /vagy többszörös/ percepció kialakítására. A kettős észlelés elve különbözteti meg a vizuális jelleget is hangsúlyozó korszerű szövegirodalnat minden más hasonló művészeti törekvéstől, amelyek egyértelmű észlelésen alapulnak.- Mit hozott magával Budapestre, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kibővített ülésére?- Az Írónak nem feladata, hogy napi politikával foglalkozzék, ám természetesen, nem vagyunk apolitiku3ak. A véleményünk kiolvasható a müveinkből, a magatartásunkból, abból, hogy itt vagyunk. Az anyanyelvi mozgalmat megindulása óta támogatjuk a Magyar Mühyelben, hivei vagyunk, sokrétű kulturális munkát végzünk. A védnökségi ülésen azonban beszéltem a külföldön élő irók sajátos gondjairól is, főleg a közlési lehetőségekről. Szeretnénk elérni, hogy a jelentős magyarországi folyóiratok éppen olyan természetesen közöljél, egy Stockholmban, ITew York-ban, Párizsban élő magyar iró szövegét, mintha idehaza vagy Kolozsvárott élne.
