Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. XV. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások 10 Költészeti almanach SOMLYÓ ZOLTÁN SELYEMKÖPENY Selyemköpeny, fekete felleg fehér dombok felett! Selyemköpeny, fekete szél!... Valaki így beszél. Selyemköpeny, hús jégszilánk forró tenger felett! Ma ismét visszatérsz nekem? Ezt kérdem félszegen. És a körúton ballagok, hol perg a selymes tánc. És ömlenek az illatok. S én sápadt reményt ringatok: O, hogy köszöntenék reá, levenném barna kalapom; s arany karcsattos karjain hogy siklanának ajkaim ... Nagymessziről már idezeng a zöld folyam, a Dunaviz. Ó, vizfodor, csipkeremek! Ó, karcsú kis propellerek! És Budapest, te cifra, szép, te forró, éhes Budapest! Kevély vagy, mint egy cinterem, hol élet nem, csak szín terem. Tíz éve már, hogy itt vagyok hogy szellőidben evezek: most egy vitorlát adj nekem! A selyemköpenyt hagyd nekem! 1977-ben, s az előző években a mai magyar lira jónéhány darabját mutattuk be olvasóinknak. Idén kissé visszatekintünk a század első évtizedeire, melyet olyan fénylő nevek világítottak be, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, József Attila stb. De e nagy csillagok körül nagy tehetségű kisebbek, talán valamivel halovány fényübbek is keringtek - sokan. E lira hallatlan gazdagságából idézünk néha-néha; rájuk gondolunk, rájuk emlékezünk. Somlyó Zoltán (1882-1937) a magányosság, a bánat költője volt, magát "átkozott költőnek" nevezte egyik kötetében. Itt közreadott versét Sötét baldachin cimü kötetéből vettük, mely 1913-ban jelent meg.
