Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-02-01 / 3. szám
378. XV. évf. 3. sz. Hazai Tudósítások 5. Emlékezzünk ■ ■. RÚDNAY GYULA ÚTJA A legújabb kor magyar festészete a nagybányai festőtelep megalapítása óta eltelt nyolc évtizedben sok különös, küldetéses müvészegyéniséget teremtett magának. Közülük való Rudnay Gyula festő, grafikus, a Képzőművészeti Főiskola volt professzora. Rudnay száz éve, 1878. január 9-én született a felvidéki kis faluban, Pelsőccn. Előbb Hollósy müncheni, aztán nagybányai iskolájának növendéke lett. (Hollósy müncheni szabadiskolájában tanult nemcsak a magyar, hanem a müncheni német és külföldi művész fiatalság java is a múlt század utolsó harmadában.) A fiatal festő rövid tanulmányúton járt Rómában is, 1903 ban pedig egy évig Párizsban képezte magát. Nemzeti stilü művészet Művész-egyéniségének kialakulására nagy hatással volt az orosz nemzeti realista-irodalom, s ennek hatására fordult ő is a népélet tanulmányozása felé. Nemzeti stilü művészetet akart megvalósítani, egyre jobban távolodott a derűs "nagybányai szinektől-fényektől"; Rudnay festészete a sötétebb, tompább színeket kívánta. Ezért is költözött 1905-ben Hódmezővásárhelyre, a magyar "alföldi iskola" központjába, ahol többek között a kiváló festő-társ Tornyai János (1869-1938) és a jeles szobrász, Pásztor János (1881-1945) is dolgozott. Itt alkotta első nagyobbszabásu vásznait, melyeket - a szobrász Pásztor János müveivel együtt - 1910-ben mutattak be Budapesten. Ezzel a kiállítással nevet szerzett magának, de még korántsem alakította ki végleges stilusát. Sokat tanulmányozta a régi mesterek, kiváltképp Goya és a magyar Munkácsy technikáját, látásmódját. Romantikus lendülete, meleg barnáiból ki-kivillanó fényei Munkácsyra emlékeztetnek, Goya hatása érződik viszont egyalakos képein, ahol a figura sik táj, mély látóhatár előtt áll, s ezáltal valósággal monumentálissá növekszik. 1914-ben kitört az első világháború, melynek megdöbbentő élményei a Magyar Nemzeti Galériában látható Menekülők cimü képén tükröződik. Ezidőtájt a felvidéki Losoncon dolgozott, innen költözött a Tisza-menti Bábonyba, majd 1922-ben Budapestre, ahol a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Ezt megelőzően 1918-ban a budapesti Ernst Múzeumban nagyszabású gyűjteményes kiállítást rendezett. Erről egyik bírálója igy irt: "... Rudnay művészete kerüli a közvetlen természeti látvány motívumait, átgondoltan komponált, s értelemmel is megfogalmazott képei mély hatással vannak a nézőkre." Lelkes tanára volt a főiskolának; vonzó, meggyőző oktatása sok gyönge és közepes tehetséget kötött le a maga utánzására, az erősebb egyéniségek azonban kiszabadultak közvetlen hatása alól, s lendületet kaptak tőle a továbbszárnyalásra. Külföldi sikerek A huszas évek elejétől kezdve több Ízben szerepelt gyűjteményes anyaggal, s csaknem minden külföldön rendezett magyar tárlaton is. 1924-ben nagy aranyérmet nyert Bécs-
