Hazai Tudósítások, 1977 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1977-02-15 / 4. szám
1977. XV. évf. 4. sz. Hazai Tudósítások 12. Ennek egyik jele a budapesti Hittudományi Akadémia neves tanárának, Nyíri Tamásnak nemrég megjelent "Ki ez az ember?" cimü könyve, amely a Szent István Társulatnak, az Apostoli Szentszék Kiadójának gondozásában került nyomdába. A mü - szigorúan a hivatalos egyházi tanítás keretein belül maradva, de a legújabb tudományos kutatásokat is figyelembe véve - Jézus életével, a róla szóló hittételekkel és a feléje irányuló vallásos tisztelettel foglalkozik. Elsősorban azonban nem tartalma, hanem újszerű szemlélete és hangneme miatt érdekes. A könyv hü tükre a katolikus egyház berkeiben uralkodó ellentmondásos állapotoknak, és ezen felül sok tekintetben jellemző a magyarországi egyházra is. A legszembetűnőbb az a viaskodás, hogy a régi tartalmakat uj köntösben jelenítsék meg. Ez korántsem egyszerű dolog, amit Nyíri Tamás sok sajátos hangulatú Írása is bizonyít. Másik alapvető tünet: világjelenség a vallásos emberek "nagykorusodása" és ezzel párhuzamosan a papság, de főleg a legfelsőbb egyházi vezetés elszigetelődése. A szerző nem csupán tudomásul veszi ezt, hanem kimondottan ezeket az önmagukat önállósított híveket kívánja eligazítani a helyes döntés irányába. A könyv alapján is úgy tűnik, az egyházon belül a lelkiismereti szabadság kérdésében a legnagyobb a feszültség, és egyben ez a legingoványosabb terület is. Mivel egy mai hivő számára - a társadalmi környezet változása miatt szükségszerűen - idegen a tekintélyelvű erkölcsi rend, és - nagyon durván fogalmazva - maga akar saját birája lenni, fölmerül számára a kínzó kérdés: de hogyan? A könyv számos fejezete igyekszik ehhez fogódzókat nyújtani. Végső soron az csendül ki a műből, hogy a mai gyakorlati vallásosság nem az évezredek során kidolgozott követelményrendszer föltétien elfogadása, hanem az egyénnek bizonyos magatartása, a világ dolgainak sajátos megközelítési és feldolgozási módja. Mindez azonban nem jelent lázadást, és nem jelenti a hittételek fölülvizsgálatát. Nyíri Tamás feltétlen egyházhüsége, sőt tekintélytisztelete egyértelműen megnyilvánul. A körülményekhez való józan alkalmazkodás, vagyis egyrészt a fejlődés igenlése, másrészt a megcsontosodott egyházi szervezettel szembeni türelmesség nagyjából tükrözi a magyar katolikus egyház belső fejlődését is. Emlékezzünk ... BERDA JÓZSEF: MAGAMRA MARADTAM? Kivel barangoljak most már? Sorsom titka,erre felelj! Itt hagytak, temetőbe l vonultak József, Mátyás, István s az egykor velem csavargók közül, akik élnek még; mind-mind cserbenhagytak, mint magános, megöregedett árvát - főként András és Lajos és a még élő másik István is. Nagyon-nagyon, tulszomoruan maradtam magamra. Nincs senki, akikkel tovább barangolnék, akikkel szót váltsak ott, ahol a legéletadóbb öröm volna beszélgetni még. A madarak éneke, az erdők titokzatosan-szép szélzenéje sem elegendő már! Nyugalmat adó, kezemet megfogó társak, bátor barátok kellenek most is, együttérző nyugtalan csatangolok, mielőtt rámzárnák az életemet megalázó koporsófödelet! (Berda József - 1902-1966 - az ujabbkori magyar irodalom magányos jelensége volt: "csavargó költő", aki egyéni ritmusú verseiben az egyszerű élet örömeit dicsőitette. 1977. február 1-én lett volna 75 éves.) 1
