Hazai Tudósítások, 1977 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1977-04-15 / 8. szám

1077. XV. évf. 8. sz.

Hazai Tudósítások

12.

Emlékezzünk régiekről

NOPCSA FERENC, A VILÁGHÍRŰ PALEONTOIAIGUS

Mostanában emlékezik meg a magyar tudományos élet báró Nopcsa Ferencről, minden idők egyik legkiválóbb magyar paleontológusáról, aki talán az egész világon a legtöbbel derítette fel és tudta a százmillió évekkel ezelőtt élt óriásszörnyekről, elsősorban az Ősgyikokról. Száz éve - 1877. május 3-án - született a család ősi birtokán, a Hunyad megyei Szacsalon, (ma: Románia).

Rendkívül sokoldalú lángész és varázslatos egyéniség volt. Eredeti gondolataival uj irányba terelte a földtörténeti Őskor élővilágának, a madarak kialakulásának, a repülés kifejlődésének és a tektonika törvényszerűségeinek kutatását. Uj utakon indította el Magyarország ásványi nyersanyagainak feltárását, ő kezdeményezte annak az eltérésnek a tanulmányozását, ami a világszerte átlagos és a Magyarországon tapasztalható geotermikus gradiens - íöldhőmérsékleti mutató - között jelentkezik. Amíg ugyanis a Földön a felszínről a mélység felé haladva átlagosan 30-33, addig Magyarországon mindössze 20 méterenként emelkedik egy Celsius-fokkal a talaj hőmérséklete.

Báró Nopcsa Ferenc sokat utazott, de hazáján kívül elsősorban Albánia érdekelte, ahol éveket töltött el különféle kutatásokkal, miközben rendkívüli kalandokat élt át a török elnyomás alatt sínylődő országban. Különleges egyéniségével kapcsolatban említjük meg, hogy minden bizonnyal ő volt a világ első repülőgép eltérítője. A tizes években ugyanis, amikor egyik alkalommal nem volt más lehetősége tudományos feladatának teljesítésére, a pilótát pisztollyal kényszeritette az útirány megváltoztatására.

Első tudományos müvét 22 éves korában adta ki a bécsi Tudományos Akadémia. Ez a tanulmány a család birtokán, Szentpéterfalván talált krétakori ősgyik - amint Nopcsa elnevezte, a Limnosaurus transsylvanicus - csontmaradványainak monográfiája volt. A paleontológiában később is az ősgyikok érdekelték elsősorban, amelyeknek világszerte elismert kutatója lett. Számos uj fajt fedezett fel. Bejárta szinte egész Európát: kutatott Olaszországban, Kréta szigetén, Franciaországban, Angliában. Nemzetközi tudományos rangját mutatja, hogy egy kigyófajt, amely valamikor Dél-Európa alsókrétakori tengerében élt, az ő tiszteletére nevezték ei Mesophis nopcsai-nak.

De báró Nopcsa Ferenc nemcsak paleontológus volt. Külön lanulmánysorozatban dolgozta fel a Dinaridák földtanát és nagytektonikáját, az adriai medence kialakulását és ezzel kapcsolatban a kéregmozgásokat, szinte egyik előhírnökeként a ma mindinkább egyeduralomra törő elméletnek, a lemeztektonikának. 700 oldalas miiben összegezte albániai kartográfiai, geográfiai és geológiai kutatásainak eredményeit. Egy másik munkájában Albánia őstörténetét, néprajzát, az albán nyelvet és az albán szokásjogot dolgozta fel.

Még 1966-ban is doktori disszertáció született Nopcsa munkásságáról a müncheni Ludwig Maximilian egyetemen.