Hazai Tudósítások, 1977 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-01 / 1. szám
/ 1977. XIV. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások 11. Honnan ered - Pasarét, Fagylik, Izzasztó, Pöröstelek neve?... SZÁZEZREK A HELYNÉVGYÜJTÉSBEN A múlt század eleji nyelvújítás óta a magyar nyelvtudomány nem mozgatta meg úgy a magyar társadalmat, mint az utóbbi évtizedben a helynévgyiijtés. Csak az önkéntes munkatársak száma eddig meghaladta az ötvenezret, pedig a munkának még körülbelül a felénél tartanak. Ha számbavesszük azokat a személyeket is, akiket az önkéntesek megkérdeztek, felv kerestek, együttműködésre kértek fel, százezrekkel mérhetjük azoknak a seregét, akik kapcsolatba kerültek a helynévgyüjtéssel. A nyelvtudósok által indított és tudatosan tömegméretűvé, mozgalommá, fejlesztett munka során az ország minden részében, legeldugottabb zugában is - sót elsősorban ott - összegyűjtenek minden létező helynevet, amelyet a lakosság ma is használ, amelyekre az öregek emlékeznek, vagy amelyeket történetek, régi iratok őriztek meg. Feljegyzik minden határrész, dűlő, domb, hegy, patak, folyócska, erdő, rét, tó, sziget, tanya, majorság stb. nevét. Mindezt valóban az utolsó órában teszik sokfelé, mert a mezőgazdasági termelés iparosodásának következtében óriási, olykor több tízezer hektáros összefüggő táblák alakultak ki, és ezzel sok kis tájegység, határrész mosódott össze egy nagy egységgé. A régi helyi elnevezések igy fölöslegessé válhatnak és a feledés homályába merülhetnek. A helynevek jelentőségét ugyan a magyar nyelvtudósok már régen tudják és a múlt század óta mindig is volt művelője ennek a tudományágnak, sőt végeztek is gyűjtést kisebb-nagyobb tájegységen, azonban a lelkes szakemberek ezreire lett volna szükség sok évtizeden át ahhoz, hogy mindent összeszedjenek. Most a lakosság tömeges bekapcsolódásával a hatalmas feladatot megnyugtatóan megoldhatják. Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a gyűjtőmunka Zala megyében, majd sorra léptek be a megyék: Somogy, Heves, Vas, Győr-Sopron, Csongrád, Szabolcs-Szatmár, Tolna, Baranya és Fejér. Az összegyűjtött hatalmas anyagot - tudományos elvek alapján rendszerezve - megyénként egy-egy kötetben adják ki. A zalai kötet jelent meg elsőként 1965-ben, majd Somogy és Heves készítette el kötetét. A tolnai már nyomdában van, a többiek nyomdai előkészítése folyik. A legtöbb kötet szerkesztője Végh József, a Magyar Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa, aki egyébként az egyik leglelkesebb művelője a helynévkutatásnak. A helynevek rendkívül értékes kincstárul szolgálnak, nemcsak a nyelvészek, hanem minden magyar anyanyelvű ember számára is. Sok "i" végződésű családnév eredete például homályba borult már, de az összegyűjtött helynevek között viselőjük rábukkanhat arra a községre, ahonnan a neve származik. De még szórakozásként is szivesen böngészünk a sok érdekes név között, miközben a történelmi múlt dicső, vagy komor korszakait idéző nevekre, a népi névadás találó megnyilvánulásaira bukkanunk. A nyelvtudomány számára pedig rendkívüli jelentőségű a gyűjtemény a magyar nyelv szókincse, története, gazdagsága, szerkezete szempontjából.