Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-02-01 / 3. szám

1976. XIII. évf. 3. sz.

Hazai Tudósítások

10.

"Egy könyvárus emlékkönyvébe"

Az életczél boldogság, de elébb Fáradni kell, hogy ezt a czélt elérd,

Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,

Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:

A becsülettől soha el ne térj Sem indulatból, sem pedig díjért,

Szeresd híven felebarátidat,

Ne vond föl közted s más közt a hidat,

A hon nevét, a drága szent hazát Szivednek legtisztább helyére zárd,

S imádd az istent, s mindenekfelett Áruld erősen költeményimet."

(Pest, 1848. január)

Legnagyobb hadi tettét 1864. junius 5-én hajtotta végre a virginiai Piedmont melletti csatában. Ebben az ütközetben tanúsított hősiességéért kapta 29 esztendővel későbben, 1893-ban a legnagyobb amerikai kitüntetést, a "Congressional Medal of Honor"-t. Kétségtelenül megállapították, hogy a fontos ütközet sorsát Stahel és Sullivan divíziója döntötte el. Stahel az ütközetben súlyosan megsebesült, de sebeit bekötöztetve, rögtön visszament a harcba, és újabb rohamra vezette lovasait. A győzelem azért volt nagyjelentőségű, mert ha az északiak elvesztik a csatát, a déliek előtt az egész Shenandoah-völgy nyitva állt volna,Pennsylvania és Maryland felé, és igy maga a főváros is komoly veszélybe kerül.

Stahel tábornoknak a piedmonti csatában szerzett sebei - bal karját roncsolta szét a golyó - begyógyultak, de már nem rétérhetett vissza a harctérre. 1864. november 17-től 1865. január 6-ig a haditörvényszék elnöki teendőit látta el Baltimore-ban. Még abban az évben leszerelt. Seward külügyminiszter előterjesztésére Johnson elnök Japánba nevezte ki főkonzuli tisztségre. 1865-től 1869-ig működött ott, majd 1877-ben Sanghajban lett főkonzul. 1885-ben vált ki a külügyi szolgálatból. Közben - 1869-től 1877-ig - a nyugati államokban a bányászati kutatásokat irányította. Megcsontosodott agglegény maradt, otthont sohasem alapított, mindig szállodában lakott. 1912. december 4-én New Yorkban a St. James Szállodában hald meg. Holttestét Washingtonba szállították, és a nemzeti hősök arlingtoni temetőjében helyezték örök nyugalomra. Koporsójára Woodrow Wilson elnök is elküldte koszorúját. A még életben volt öreg bajtársak nevében Simon Wolf, Amerika volt kairói követe vett búcsút tőle. Sirja fölé hatalmas gránit emlékművet emeltek.