Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-12-01 / 23-24. szám
1976. XIII. évf. 23-24. sz. Hazai Tudósítások 8. Rádiházán télen-nyáron sok a látogató. A lovagolni vágyók egész évben hódolhatnak kedvenc sportjuknak. Mig az istállók környékén az ügyességet, az izmokat próbára tevő munka folyik, a "lovaglóiskola" tagjai hosszú túrákat tesznek a közeli erdőségekben. Nyeregben járják be a vidéket, vadászlovagláson vesznek részt; esténként szalonna- és rablóhus-sütéssel egybekötött vacsorákat rendeznek a részükre a szőlőhegyek egy hangulatos présházában. Télen, ha leesik a hó, rég elfeledett falusi szokás elevenedik meg Rádiházán; lovasszánok repítik a vendégeket a fehérlő utakon. A telep vezetői és dolgozói, kihasználva a felszín adottságait, remek akadálypályát építettek az egyik közeli dombon. Évenként nemzetközi versenyeket írnak ki, a dijakért hazai és külföldi lovasok versengnek. A kitűnő fedett pályán télen is folytathatók az edzések, a minden komforttal ellátott turistaszállóban jól esik a pihenés, s a rádiházi konyháról legendák keringenek. Változó Zala-táj A zalai, göcseji élet fejlődéséről, változásáról a hagyományokat egyébként legjobban őrző tájak tudósítanak bennünket. Az eső áztatta, vendégmarasztaló utak helyett szőnyegsimaságu országutak futnak az autók, motorkerékpárok alá. Jobbról és balról szántóföldek, rétek és gyümölcsösök között, mint óriásira nőtt szöcskék örökké bólogató olajkutak állnak. A földtörténeti őskorban tenger hullámzott ezen a tájon, növény- és állatvilágának roppant tömege azonban elhalt és a mélybe süllyedt. Belőle keletkezett évmilliók alatt Zala folyékony aranya, a kőolaj. A megyeszékhely Zalában az elmúlt 30 év alatt sokfelé nőttek ki a földből kisvárosok emeletes lakóházakkal, üzletsorokkal, művelődési otthonnal. A megyeszékhely, Zalaegerszeg annak, aki régen járt falai között, különösen kellemes meglepetéseket tartogat. Nincsenek külvárosai, inkább csinos, kedves, sok fával, virággal tarkított peremkerületei. A belvárost gyűrűként veszik körül a modern lakóházak, középületek. A szőlőkkel, gyümölcsfákkal rótt domboldalak, a lankás hegykoszoru nemcsak egyedülálló természetes panorámát kölcsönös a városnak, de megihlette a tervezőket is, akik a városkép kialakítása során arra törekszenek, hogy a táj és az épületek összhangban maradjanak. Csak ritkán fordulnak a földgyaluk segítségéhez, nem simítják el a felszín domborulatait, s igy tágassá, levegőssé, mozgalmassá varázsolják a lakótelepek külső képét. A házak körül parkok, ligetek, a bokrok és a fák között szobrok ékeskednek. A városképhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak az egymást keresztező vastag csövek, az egykori legelőkön pikkelyesen csillogó aluminium tartályok és az éjszaka is messzire világitó, lobogó olajfáklyák.
