Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-07-01 / 13. szám

1976. XIII. évf. 13. sz. Hazai Tudósítások 10. NAGYBACONI NAGY VILMOS Életének 92. esztendejében Klotildligeten (a Pilisi erdők közt) meghalt Nagybaconi Nagy Vilmos ny. vezérezredes, volt honvédelmi miniszter. Székely ember volt. Erdélyből, az "erdőzugásos" háromszék-csikmegyéből való. Családja katonának szánta, még a Monarchia fennállása idején tanult a Ludovikán. Vérgőzös, veszedelmes időkben 1942-43-ban, Kállay Miklós kormányában volt a honvédelmi tárca birtokosa. Már a háború kezdetén hangoztatta véleményét, hogy a magyar hadsereget az ország területéről kivimii nem szabad; 1943 tavaszán pedig közölte Kállay Miklóssal, hogy meggyőződése szerint a háborút a németek elveszítették. Kállay azt felelte, hogy tudja. Mint honvédelmi miniszter, a meglátogatott magyar frontszakaszon olyan állapotokat talált, amelyek fölháboritották. Mindenekelőtt a munkaszolgálatosokkal való embertelen bánásmód. Nyíltan, s a következményekkel nem számolva állt ki az üldözöttek, a frontra hurcoltak mellett. Imrédyék, s a nyilasok támadásainak a pergőtüzébe került, ezért lemondott és vissza­vonult klotildligeti családi házába. 1944-ben letartóztatták, Sopronkőhidára hurcolták, 1945 elején Németország­ba deportálták, ahonnan 1945 őszén érkezett haza. A Rákosi-rezsim időszakát ő is nehezen vészelte át. 1950-ben nyugdiját megvonták, erdőmunkásként kereste a kenyerét. Erdőmunkásként irta meg Végzetes esztendők cimü emlékiratát. 1957-ben nyugdiját visszakapta, s a klotildligeti családi házat is. Emlékét meg fogja őrizni a mai szocialista társadalom. + + Dümmerling Ödön halála Nagy részvéttel temették el junius első felében a Farkasréti temetőben Dümmerling Ödön épitészmémököt, az Országos Egyházmüvészeti és Műemléki Tanács tagját, a magyar műemlékek, egyházi épitészetünk kiváló ismerőjét, szakértőjét és lelkes munkását. Az emlékbeszédet Pálos Frigyes tereskei plébános mondotta, aki hosszú éveken keresztül dolgo­zott együtt vele. Talán leginkább azok a magyar középkori premontrei monostorok, s templo­maik - (melyek történeti felkutatásának leglelkesebb és hozzáértőbb tudósa volt ő ) - mondotta - példáztál«: őt folyómenti elhelyezkedésükben, átkelőhelyet biztosítva, fehér tornyaikkal szinte világítva s utat mutatva a zsombékos, lápi világ ingoványai között. Egyszerű igénytelen, igaz ember volt, mindhalálig önzetlen munkása hivatásának; magyar és - nem nevében, hanem élete gyakorlatában - katolikus férfi.

Next

/
Thumbnails
Contents