Hazai Tudósítások, 1975 (12. évfolyam, 1-23. szám)
1975-05-15 / 10. szám
1975. XII. évf. 10. Bz. Hazai Tudósítások 4. százalékát. Az Akadémia kutatóhelyein több mint 7500-an dolgoznak, közülük 2500 kutató, az összes kutatók 12,3 százaléka. A tervek megvalósításának legfcfob biztosítéka az Akadémia intézményeiben működő kutatógárda, valamint a nagy tapasztalatokkal bíró technikusok, szakmunkások és laboránsok. A kutatók magas felkészültsége abban is kifejezésre jut, hogy az Akadémia kutatóhelyein 572 kandidátus, 109 tudományok doktora és 47 akadémikus dolgozik, vagyis a tudományos fokozattal bírók aránya megközelíti a 30 százalékot. Az utóbbi években nagy gondot fordítunk az utánpótlásra és a fiatal kutatókkal való foglalkozásra, annyival is inkább, mivel a kutatók 30 százaléka 30 éven aluli fiatal. Ők nemcsak a ma, hanem a jövő tudományát is képviselik," - mondotta Köpeczi Béla. Sőtér István akadémikus Az Akadémia szerepe a magyar közművelődésben címmel tartott előadást, majd sor került az akadémiai aranyérem és az akadémiai dijak átadására. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1975. évi akadémiai aranyérmet Pál Lénárd akadémikusnak adományozta. Huszonhét tudós akadémiai díjban részesült. A HÁRSFÁK, PLATÁNOK MÉG LÁTTÁK AZ ALAPÍTÓT ... Széchenyi István gróf 1791-ben született Bécsben, s Döblingben halt meg 1860-ban. De Magyarországon járt iskolába; Szombathelyen és Sopronban, s - ha itthon volt fiatal éveiben - rendszerint Nagycenken időzött szülei házában. A nagycenki kastélyt a magyar kulturális kormányzat jelentős anyagi áldozattal rendbehozatta, s múzeumnak rendezte be. A kastélyban nem magánkörü emlékek fogadják a látogatót, hanem egy országos életmű megannyi mozzanata, társadalmi ereje. Itt "él" Széchenyi István. Elsőnek a hires hársfasor tűnik fel. Négyszázötven öreg hárs, harmadfél kilométernyi utón. A kastély körül a többi fa, mely mind ismerte őt: tölgyek, tiszafák, komor fenyők, vadgesztenyék, agg platánok. Mind él, rügyezik. Itt rohan az Ikva, mint az idő, s a kastély főépülete úgy áll, mint egykor gazdája idején. Szerették ezt a falut a Széchenyiek, Nagycenket maguknak fedezték föl, ide telepedtek le, példa és kísérlet gyanánt. Az apa, akinek a jakobinus Hajnóczy volt a titkára, a nemzetnek ajándékozta könyvtárát. Fia, István, már belekarolt az egész országba. "Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a saját hasznunk elérésére"-irta. Széchenyi élete 1825-ben indul meg igazán. Nem tanulmánnyal - selyemtermeléssel. Gőzgép dolgozott már a fonodájában. Megírta a A selyemrül cimü könyvecskéjét. Aztán húsz mént és hatvan kancát vásárolt Angliában, s megirta a Lovakrul cimü könyvét. 1821-ben kezdett el foglalkozni a juhászattal. 1825-ben ő az első, aki magyarul szólalt meg a főrendi ülésen, s ugyanabban az évben megalapította a Tudományos Akadémiát. Három évvel később értesítette jószágkormányzóját, hogy ossza ketté a cenki birtokot: a jobbik fele legyen a parasztoké, a jobbágyoké. Ki tudná felsorolni: mi mindennel foglalkozott, a Lánchid építésétől az Al-Duna s a Tisza szabályozásáig, a cukorgyártástól a Nemzeti Színházig és a hitelpolitikáig. Londonban kiadott könyveiben leleplezte a Habsburgokat, akik jobban féltek tőle, mint Kossuthtól. Most ott fekszik a nagycenki kastély rendbehozott kriptájában. Zarándokhely létesült Soprontól néhápy kilométernyire, a szerény északnyugat-dunántúli faluban.
