Hazai Tudósítások, 1975 (12. évfolyam, 1-23. szám)

1975-05-01 / 9. szám

1975. XII. évi. 9. sz.

Hazai Tudósítások

14.

"MALACSÁGOK" SZEGED KÖRNYÉKÉRŐL

Bálint Sándor néprajztudós évtizedeken át gyűjtötte, vizsgálta a Szegedkörnyéki disznótartás népi hagyományait, az ahhoz fűződő szólás-mondásokat, a világhírre szert tett szalámigyártás ismeretlen mozzanatait.

Kutatásai szerint az első rúd magyar szalámit még "olaszkóbász"-nak hívták, s a hazai gyártást elindító mintát Itáliában katonáskodó legényeink hozták. A kezdeti rudak azonban nem sok jóval biztattak: csakhamar megpenészesedtek. Kiderült azonban, hogy a penész a jó készítmény egyik legfontosabb előfeltétele. Tovább folyt hát a gyártás. Eleinte fűszerül kizárólag fokhagymát és majoránnát használtak. A fogyasztók viszont csak a paprikával ízesített termékeket keresték. Pick Márk már olyan "szalámimestert" alkalmazott, akinek kisujjában volt a mesterség minden csinja-binja: Obranovics Sztojkó jött rá Szegeden elsőnek arra, hogy a jó érlelődéshez száraz légáramlat kell. Ezért még álmából is felkelt a széljárást figyelni, s nedves szél vagy köd esetén "ablakzárlatot" rendelt el.

A szegedi professzor vizsgálódásai arra is fényt derítettek, hogy a disznóval és a malaccal kapcsolatos, többnyire országszerte ismert szólásaink zöme a Tiszaparti nagyvárosból származik. Már a város nagy szülötte, Dugonics András is igy fogalmazta meg az aranyigazságot: "Disznónak, fösvénynek holta után van haszna". De az olyan közismert mondások bölcsője is itt ringott, mint "sok lúd disznót győz", "aki korpa közé keveredik, mögöszik a disznók", "éhös disznó makkal álmodik". Az illetlenül bizalmaskodót is itteni szólásmondással utasítják rendre: "Nem őriztünk egymással disznót". A sértegetőket igy regulázzák meg: "Ha kend embör, más sé disznó!"; aki pedig lapít, arra azt mondják, hogy "hallgat, mint süket disznó a búzában". A barátságosan összebujókról azt tartják, hogy "összebuttak, mint a szögény embör malacai". A katonásan haptákoló "összeüti a bokáját, mint a sovány disznó".

Alá türelmesen hallgat szidáskor, az "állja a szidást, mint malac a vakarást". A párját megtaláló eladólányról pedig az a vélekedés, hogy "mindön malac tanál magának dörgölődző fát".