Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-04-01 / 7. szám
1974. XI. évf. 7. sz, Hazai Tudósítások 12. A két háború közötti időszak szociális problémáin való segitési szándék nyilatkozott meg ama felsőházi beszédében, melyben az egyház nagybirtokát felajánlotta földbirtokreform céljaira, azt kérve, hogy a terhekről, melyeket e vagyonok viseltek, másképpen történjék gondoskodás. Súlyt helyezett olyan intézmények alapítására, melyek a gazdasági és társadalmi előrehaladást voltak hivatva előmozdítani. Szorgalmazta, hogy az egyházmegyében minél több mezőgazdasági népiskola létesüljön. A dolgozó emberek gondjain iparkodott enyhíteni, óvodák és napközi otthonok létesítésével. Karitativ intézményeket alapított és támogatta működésüket. Karitativ szellemének bizonyitéka keresztény és emberbaráti magatartása a faji elnyomás idején, amikor mindent megtett azokért, akiket üldöztek. Ez a rövid áttekintés is igazolja ítéletünket, hogy Glatt - felder Gyula csanádi püspök tevékenységét pozitiven értékeljük. + + + + Glattfelder Gyula (Budapest, 1874. március 19.- Szeged 1943. augusztus 30.) Csanádi püspök, 1896-ban szentelték pappá, hitoktató, majd központi papnevelő intézeti tanulmányi felügyelő. 1909-től a budapesti egyetemen a hitszónoklat tanára, 1911-től csanádi püspök. 1923-ban székhelyét Temesvárról Szegedre helyezte, 1927-től a felsőház tagja. Az Actio Catholica elnöke. 1942-ben kalocsai érsekké nevezték ki, de az érseki széket betegsége miatt nem foglalta el, majd az érsekségről lemondott, megtartva az érsek-püspöki cimet. Főbb müvei: xm. Leó és a pápaság világtörténelmi hivatása (Bp.1900); A korszellem és a katolicizmus (Bp.1901.); Szentek és hősök (Szeged, 1938.) Schöner Alfréd rabbi Lőw Immánuelről Százhúsz éve született és harminc éve halt meg Lőw Immánuel főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti iró. O és apja, Lőw Lipót, a magyarországi zsidóság legnagyobb egyéniségei közé tartoztak. LŐw Lipót a szabadságharcban mint tábori lelkész vett részt és 1850-től volt rabbi 1875-ig Szegeden. Elsőként kutatta a magyarországi zsidóság történetét, és ő volt az első, aki zsinagógában magyarul beszélt. Fiát, Immánuelt, 1878-ban választotta főrabbijává a szegedi hitközség.- A virágok és lelkek nagy tudósa volt - mondja róla Schöner Alfréd, jelenlegi szegedi rabbi. Hitszónoklataival, tudományos munkásságával nemzetközi elismerést szerzett és mint szegedi polgár tevékenyen vett részt városa közéletében. Egyike volt a Dugonics Társaság alapitó tagjainak. Az irodalmon kívül foglalkozott festészettel, néprajzzal, szoros barátság fűzte Kálmán Lajoshoz, a neves folklór kutató katolikus paphoz. T 'feja volt a város képviselőtestületének, rendszeresen megjelent az üléseken, sorra visszautasította a külföldi katedrákra, rabbi székekbe való meghívásokat, hogy Szegeden, szülővárosában maradhasson. Az 1879-es árviz idején maga is mentette a bajbajutottakat. Részt vett a város újjáépítésében, nevéhez fűződik Közép-Európa egyik legszebb zsinagógájának felépítése Szegeden. Nemzetközileg ismert orientalista, művelődéstörténeti és botanikai tudományos munkássága. FŐ müve a Die Flóra der Juden, amelyben Linné rendszerével bemutatja a héber irodalom alapján az archeológia, a filológia, a botanika tudományos eszközeivel a zsidóság által ismert növényvilágot. Megvilágítja szerepüket a vallási törvényekben a legendisztikus irodalomban, a néprajzban, az orvostudományban, a héber költészetben és családnevekben.
