Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)

1974-04-01 / 7. szám

1974. XI. évf. 7.sz,

Hazai Tudósítások

5.

Majdnem négy évtizedig vezette Fischer Móricz a herendi gyárat és mikor élete alkonyán visszavonult, szülővárosába, fiai vették át az üzemet és birkóztak a gazdasági nehézségekkel, a csőddel, majd a létrejövő részvénytársaság gondjaival.

A reformkorban máshol is folytak kísérletek a porcelán előállítására. Máshol is készítettek néhány évig porcelánt; a közeli Város lödön, a hegyaljai regéczi uradalomban Telkibányán, Miskolcon. Mindezek azonban történelmi emlékké váltak még a múlt század első felében. Egyedül a herendi vállalkozás maradt fenn.

Büszkén tekinthetünk a herendi porcelánokra, amelyek léte és nemzetközi Ilire elválaszthatatlanul összeforrott a reformkori alapitó és utódai nevével. Fischer elévülhetetlen érdeme, hogy felismerte a

klasszikusan szép és nemes

. XVIII. századi porcelánokban rejlő lehetőségeket és ezeket teremtette újjá egy évszázaddal később manufaktúrájában. Történt pedig ez abban az időben, amikor szerte Európában a fejlett tőkés termelési és piacviszonyok között a tömegtermelésre tértek át még az olyan nagy múltú gyárak is, mint a meisseni, sevres-i vagy a berlini! A herendi kézifestés az olcsó matricák és sablondiszitések alkahnazása elleni tiltakozás volt. A festők mindvégig féltve őrzött titokként kezelik a színes virágcsokrok leheletfinom festékének receptjeit, a keleties zománcfestéket, amelyek közel másfél évszázad óta a megtévesztésig hü utánérzései, gyakran ujraköltései a klasszikus európai és keleti porcelánoknak.

Fischer Móricz tiz gyermeke közül heten: Leó, Dezső, Sámuel, Vilmos, Szabina, Géza és Béla a porcelán- és kerámiamüvészet elismert tekintélyei lettek, vagy derekasan és hosszú éveken keresztül dolgoztak a családi manufaktúrában. A család leszármazottainak nevéhez fűződik a tatai és kolozsvári porcelánfestöde, később porcelángyár is.

DROGÉRIA A FEKETE KUTYÁHOZ

Az első gyógyfüves — Olejkárok utóda

A magyar gyógynövénykereskedelem 500 éves múltra tekint vissza; a falvakat járó, házaló kereskedők, az "olejkárok" már a XVI. században megjelentek az országban. A házalókat később a drogista kiskereskedelem váltotta fel. Az első hazai drogéria a hires belvárosi gyógyfüves bolt, a Fekete Kutya volt, amelyet 210 esztendeje nyitottak meg a Rózsa téren. S mert ezek a boltok jelentős egészségügyi higiéniai feladatokat vállaltak, a múlt században vidéki városainkban is sorra nyíltak drogériák.

A második világháború után a gyógynövénytermesztést-kereskedelmet szinte a semmiből kellett ujjáteremteni. Ma a Herbária a háború előtti területnek négy-ötszörös én termeszt gyógynövényeket; ismét hires a tihanyi levendula, a budakalászi nagy magvu koriander, az iregi és a mezőhegyesi ricinus, a kompolti és a hatvani zárttoku kékmák.