Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-03-15 / 6. szám
1971. X!. évi. 6. sz. Hazai Tudósítások 9. Hazai könyvespolc; A MÚLT MAGYAR TUDÓSAI ízléses kis kötetek jelennek meg 1970 óta az Akadémiai Kiadó gondozásában. Évente öt-öt könyv kerül az olvasókhoz, legjelentősebb társadalom- és természettudósaink, orvosaink, mérnökeink, feltalálóink életéről és tevékenységéről. Eddig - egyebek között - az irodalomtudős Arany Jánosról, a fizikus Eötvös Lórándról, a néprajzkutató Herman Ottóról, a nyelvész Gombocz Zoltánról, a zenetudós Kodály Zoltánról, az orvos Korányi Sándorról, az Ázsia-kutató Körösi Csorna Sándorról, a történész-ideológus Molnár Erikről és másokról jelent meg egy-egy kötet. Most legutóbb Acsády Ignác történész, Huzella Tivadar orvos-biológus, Pikier Gyula jogbölcselő, Sajnovtes János nyelvész-csillagász és Schaffer Károly agykutató orvos munkásságát tárgyaló kötetekkel folytatták a sorozatot. A sorozat elsőrendű célja, hogy bemutassa a magyar tudományos múlt legjobb képviselőinek életét és tevékenységét, példaképül is állitva munkásságukat, tevékeny életüket a ma embere elé. A cél tehát kettős; részint rögzíteni a tudománytörténet eredményeit, azaz feltárni a magyar tudomány múltjának még mindig sok fehér foltját, ismeretlen, vagy kevéssé ismert területét, másrészt az elért eredményeket, a kötetbe foglalt ismereteket minél szélesebb körökhöz eljuttatni. Az eddig megjelent köteteket az egyes szakterületek legjobb ismerői, neves tudósok és tudománytörténészek Írták. A sorozat főszerkesztője Ortutay Gyula akadémikus. A most megjelent öt kötet közül az elsőt Gunst Péter irta Acsády Ignác XIX. századi történészről és újságíróról. Acsády századának és a XX. század fordulójának neves alakja volt, aki fokozatosan jutott el a polgári liberalizmus akkori leghaladóbb szemléletéig, a magyar jobbágyság ügyének történeti müvekben való támogatásáig. Törő Imre orvosprofesszor az 1951-ben elhunyt Huzella Tivadar orvosbiológus munkásságát, kutatásainak eredményeit foglalja össze. Huzella főként sejtkutatással, a sejtközi állomány szerkezetének és funkciójának uj értelmezésével foglalkozott, s e területen nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el. Szabó Imre akadémikus kötete Pikier Gyuláról, a kiváló polgári radikális jogtudósról szól. Pikier Gyula a XX. század eleji polgári radikalizmus egyik vezető alakja volt, aki - társadalmi tevékenysége, publicisztikái mellett (amelyekben Adyt is nagy elismeréssel méltatta) - főként a pozitivista jogbölcselet és a modem polgári szociológia kialakítása terén szerzett külföldön is elismert érdemeket. A sorozat következő kötétében Lakó György irt Sajnovics János XVIII. századi nyelvészről és csillagászról. Itt is az ragadhatja meg leginkább az olvasó figyelmét, hogy milyen kitartó helytállás, mennyi erőfeszítés kellett a XVIII. századi, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt elmaradott Magyarországon ahhoz, hogy valaki magyar-lapp nyelvészettel és csillagászattal foglalkozzék. Sajnovics több külföldi útja után megírta Demonstrátióját, amelyben a magyar-finnugor nyelvrokonság mellett foglalt állást, szembekerülve a korabeli konzervatívnemesi körök felháborodásával és támadásaival is. Végül a most megjelent sorozat ötödik kötete Schaffer Károly orvos-agykutató munkásságáról szól. Az agykutatás Magyarországon jelentős tudósi életműveket alakított ki, ezt folytatta, fejlesztette tovább a XX. században Schaffer Károly. Miskolczy Dezső a tanítvány meleg szavaival emlékszik a mesterre, a tanítóra.
