Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-10-01 / 19. szám
1974. XI. évf. 19. sz, Hazai Tudósítások 10. ELŐKERÜLT JELKY ANDRÁS TESTAMENTUMA 1872-tol napjainkig nagyon sok kiadást ért meg Hevesi Lajos könyve; Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. A regényesen feldolgozott életirás Jelky András (1730-1783) világutazó "Geschichte des Herrn Andreas Jelky,eines geborenen Ungarns" cimen megjelent, németül megirt önéletrajzán alapul. Az eredeti német szöveget egyébként 1794-ben magyarul is kiadták Győrött Sándor István fordításában. "Jelki Andrásnak egy született magyarnak történetei. A'ki, minek utánna sok szerentsétlen eseteken, majd töréseken, raboskodáson, és a' vad emberek között életének különféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott" - ez a terjedelmes cim olvasható a győri kiadás címlapján. Évtizedeken át Jelky önéletírása volt az egyetlen forrása annak, amit a világjáró szabólegényről tudni lehetett. Amikor a harmincas években Baja város elhatározta, hogy neves fiának emlékét szoborral örökiti meg, helyénvalónak látszott felkutatni, hiteles adatok alapján mi állapítható meg Jelky életéről, kalandjairól. "Hallatszottak olyan hangok is, hogy Jelky csak afféle Háry János volt, aki csavargott valahol a nagyvilágban, és itthon szédítette az embereket csodálatos kalandjaival"- írja tanulmányában Sólymos Ede kandidátus, a bajai Türr István Muzeum igazgatója. Erősítette e hangokat, hogy a kutató munka nem járt eredménnyel. Baja akkori polgármestere felkérte külföldet járó barátját, Kollár Kálmánt, hogy Hollandiában és Holland-Indiában (a mai Indonéziában) gyűjtsön Jelky-adatokat. Kollár azonban egy nagy holland könyvtárban, ahol a kelet-indiai holland gyarmatokról szóló szinte minden nyomtatott betű megvan, Jelky címszó alatt semmit sem talált. Japánban Muto professzor, a nagaszaki könyvtár igazgatója kereste eredménytelenül Jelky nevét az okmányok, feljegyzések között. Ismeretes azonban, hogy Jelky 1783. október 31-én, nem sokkal halála előtt kelt végrendeletét Joannes Jelieke névvel irta alá. Ebben az okiratban Consiliarius Hollandicus szerepel, mint polgári állása. A név Jelieke változata tökéletesen megfelel a holland fonetikának. Mindezek alapján Sólymos uj kutatást kezdeményezett Djakartában, az egykori Batáviában. Felkért egy djakartai kutatót, Maria Th.Veent, hogy az 1700-as évek második felében Jelieke néven kelt okmányok után kutasson. A próbálkozás alig remélt sikerrel járt; M.Th.Veen megküldte Bajára Jelky, valamint felesége, Elisabeth Seguin testamentumát, amelyet az ottani nemzeti levéltár körbélyegzője hitelesít. Az okiratban Jan Andries Jelieke és felesége a halál bizonyosságának és a halál órája bizonytalanságának tudatában végrendelkeznek. Minden vagyonukat kölcsönösen egymásra hagyják azzal a kötelezettséggel, hogy a túlélő házasfél köteles hitvestársát méltó körülmények között eltemettetni. A testamentumban Jelky mint a nyugati oldali polgárőrség hadnagya szerepel. A batáviai testamentum tehát az első külföldi okirat, amely bizonyítja, hogy Jelky valóban élt, tevékenykedett és jelentős tisztséget is viselt Holland-Indiában, továbbá hogy önéletrajza reális történéseken alapszik.
