Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-04-15 / 8. szám
1974. XI. évf. 8. sz. Hazai Tudósítások 2. K©rL2rÉs^mT mpja «=« is»ír4 I Simon Lajos: TITÁN Álmomban megnőtt az erőm; s ölbe kaptam Magyarországot. Előbb dajkáltam, mint a gyermeket, aztán cipeltem, mint Titán a földet, majd úgy emeltem homlokom fölé, mint ágacskát a Szabadságszobor. Majd lábujjhegyre álltam, hogy legyek nem kisebb, nem több, éppen akkora, akár a földet hordozó Titán. Zsámolyt is tettem lábujjam alá, Bakony bazaltját, Gerecse kövét, hogy kincsemre, kit égfeló emeltem, zúgjon a zápor, zuhogjon a fény, legyen már végre őserdő-kövér. S ha sarjad rajta gazdag vetemény, el ne takarják óriás fák, hát lábujjon és hegycsúcs-zsámolyon emeltem égnek kincsem: a hazát. S szinte igaz volt, szinte nem csoda, hogy arcom völgyén ömlött a Duna. Simonyi Imre; ITTHON Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jó levegő volt-e a hiány, ott, az idegenbe; ok jajra, panaszra - szegény? Kéznél az a gally, kéznél az az emlék, s megkapaszkodni remény kínálja magát. - Nézd, itt ha botolnál, kar nyúlna feléd, ölelő ; felfogni esésed. - Míg élsz, amig élhetsz, csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót; az itthoni jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep, s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kérdenéd, mi a dolgod - s hogy van-e még? - csak itt jöhet rá felelet.
